„A cselekmény nem a legbonyolultabb: adottak a pénzért szexelő, hamvas lánykák, akiket az élet ilyen-olyan módon pénzszűkébe sodort, ám ők nem hajlandóak szegényen élni. Ha szét kell tenni a lábukat, hogy előrébb jussanak a ranglétrán, megteszik, sőt, állításuk szerint még élvezik is. Annyi lóvét gombolnak le a saját elfojtott perverzióik között vergődő, színes-szagos-gazdag férfiakról, amennyit csak akarnak, de ha tűrni kell, hát tűrnek összeszorított foggal. Mindent a pénzért.
A sztorit neszelő, kíváncsi és önmagát pártatlannak beállító újságíróhölgy pedig fokról fokra csúszik bele a lányok vad és ösztönök uralta világába, hogy a cikk megírása kapcsán kimondhassa: a társadalom felelős azért, hogy ilyenek megtörténhetnek. Viszont őt épp ez a rádöbbenés emeli ki a társadalmi rétegéből, mert egy pillanatra úgy tűnik, nem akar belenyugodni ebbe a helyzetbe – ám a kezdeti és rövid feminista lelkesedés úgy illan el belőle, ahogy érkezett.
A film realistán mutatja be a legkülönfélébb szexuális aktusokat, kellemestől a fájdalmason át a megalázóig, ám ezekkel a képekkel mindig távolságot tart. A lányok és Anne viszont mindig uralják a csak róluk szóló képsorokat, a sok közeli felvétel pedig egyenesen belerántja a nézőt a levesfőzésbe, a vodkázásba és a rutinszerű önkielégítésbe.