„Azoknak, akiket érdekel annak a magyarázata, hogy hogy lehetséges az, hogy megvesz minket az Isten hidege a globális felmelegedés kellős közepén (..ÉS nem írtózatosan gáz a csapatuk).
A kiindulási pont a következő: a »globális felmelegedés« pont azt jelenti, amit a neve sugall, azaz, a teljes földfelszín éves középhőmérsékletének hullámzó, de több évtizedes skálán nézve egyértelműen kimutatható növekedését. Egy hosszú távú tendenciáról, statisztikai átlagolásról van szó, amibe simán belefér, hogy egyes évszakokban és egyes régiókban lehűlés tapasztalható. Attól még a földfelszín egésze melegszik. Egyre gyakoribbak az extrém időjárási jelenségek is (pl. hő- és hideghullámok) mert mindeközben zavar keletkezik a Föld éghajlatát kiegyenlítő légköri és tengeri áramlásokban is.
Azt a folyamatot, amely hideg levegőt szállít Európába, úgy hívjuk: arktikus oszcilláció. Ez a szépnek nem mondható kifejezés azt írja le, ahogy nagy és kis légnyomású rendszerek mozognak fel-alá az északi félteke hideg és mérsékelt égövében. (lásd. 2:00-nál ezen a videón). A mostani tél elején, az arktikus oszcilláció abban a fázisában volt, amikor visszatartja a hideg sarki levegőt a déli irányba vándorlástól. Ilyenkor alacsony a légnyomás a sarkon, és a levegő egész egyszerűen nem tud betörni a magas légnyomású mérsékelt égövekbe.... aztán egyszer csak február elején drámaian megfordult a helyzet: egy nagy nyomású légtömeg befészkelte magát Szibériába, és izomból benyomta a dermesztő levegőt Európába.”