Ceterum censeo

„Egy fontos vita fontos és érdemi hozzászólása volt a Mandiner két, pénteki blogbejegyzése (1. és 2.). (...) A Mandiner szerzői modellünknek egy olyan érdemi és kritikával illetendő hiányosságára mutatnak rá, amely gyengíti korábban megfogalmazott érveink erejét. Az, hogy semmit sem írtunk a két nagyobb párton túli szavazók választói döntésének modellezhetőségéről, komoly hiányosság volt részünkről. Minden erre vonatkozó kritika jogos, még akkor is, ha inkább azon kommentelőkkel értünk egyet, akik szerint igazából hibánk azért súlyos, mert a vonatkozó kiegészítésekkel teljessé tett anyag is a korábban általunk megfogalmazott konklúziókat támogatta volna. (...)

Összefoglalva: sajnos az az érzésünk, hogy a Mandiner szerzői ugyan jogosan mutattak rá bizonyos hibáinkra, de nem törekedtek átfogó elemzésre a mi logikánktól eltérő modellezési eljárásuk során. A modellünk a korábban publikált változatában nem volt teljes. Ez hiba, a modell korlátlait azonban a módszertan részeként világosan elmondtuk. Ugyanakkor a korábbiakban kifejtettek miatt tévesnek tartjuk a Mandiner konklúzióját.

A bemutatott szcenáriókból egyértelműen látszik, hogy a teljesen leegyszerűsített, másodlagos preferenciákkal nem számoló megoldás és a teljességre törekvő, mindenkit besorolni igyekvő megoldás esetén egyaránt látszik, hogy az EVK-k szintjén az új választási rendszer a korábbi választói többség akaratától eltérő eredményt hoz. A Mandiner levezetése csak azt bizonyítja, hogy lehetséges olyan bemeneti adatokat paraméterezni, amelyek esetén nem fordul át az EVK-szintű végeredmény, és ebből következően nem fordul meg a két vizsgált országgyűlési választás modellezett végeredménye. De ebből a tényből nem következik az, hogy az új EVK-k nem a politikai jobboldal számára kedvező módon lettek kialakítva. Márpedig modellünk alapvető célja ezen állítás alátámasztása volt, kevésbé az, hogy milyen végeredményt kaphattunk volna, még akkor is, ha ez utóbbi információ nyilván sokkal érzékletesebb. Még a Mandiner egyes saját modellszámításai is inkább azt bizonyítják, hogy a korábban megvalósulthoz képest érdemben eltérő politikai eredmény alakul az új rendszerben az EVK-k szintjén darabra ugyanazon szavazatokkal számolva. És akkor még a határainkon túli, általunk elfogadhatónak tekintett, de nyilván inkább jobboldali szavazatokkal nem is számoltunk.

A soha meg nem kérdőjelezetten érvényes adatokkal dolgozó modellünk így ha nem is teljes, de nem is hibás, viszont hiányosságai ellenére is érvényes. Ezért is kellett volna foglalkozunk a másodlagos preferenciákkal, a teljesebb modellszámítások is inkább megerősítik alapállításunkat: az új EVK-k politikailag elfogultan lettek kijelölve.”