Jótevőm, Budai Gyula

„A legkevésbé sem provokációnak szántam ennek a bejegyzésnek a címét, hanem tényszerű megállapításnak. S annak ellenére gondolom így, hogy Budai Gyula, illetve a tevékenységét koordináló fideszes hátország nyilván igyekszik folyamatos muníciót adni a személyemet lejárató cikkek, híranyagok megjelenéséhez, azaz az ún. politikai célú karaktergyilkossághoz. Eközben azonban ugyanezen próbálkozások eredményeként a rövid miniszteri tevékenységem lényegében minden apró rezdülését, minden döntését részleteiben is átvilágítják cseppet sem barátságos elszámoltatók és más hatóságok, s ezen átvilágítások bár  nagy felbuzdulással és botrányhíradásokkal indulnak, rendre azzal zárulnak, hogy nem találnak kifogásolnivalót az eljárásomban.

Gyanítom, hogy ennek a nagy kommunikációs hullámveréssel kísért politikai akciósorozatnak az a logikai alapja, hogy a pártpolitikában karriert építő és egzisztenciát szerző döntéshozók úgy hiszik, mindenkinek van valami a füle mögött. Hiszen ehhez szoktak környezetükben, s természetesnek vennék, hogy mindenki úgy intézi az ügyeit és hozza döntéseit, ahogy az a pártszervezetbe szocializálódott politikusok közt megszokott. Nincs ez a stratégia felkészülve arra, hogy személyemmel szemben esetleg minden botránykeltés úgy zárul, hogy bebizonyosodik, minden ügyben a lehető legnagyobb körültekintéssel, szabályosan és fedhetetlenül igyekeztem eljárni.

Márpedig ha et történik, akkor Budai Gyula és a politikai logika szerint szervezett ún. elszámoltatás bármennyire is tereli az érdemi kormányzati kérdésekről műbotrányok felé a közérdeklődést, valójában végül szívességet tesz nekem. Néhány év elteltével ugyanis azt segíthet ország-világ előtt bebizonyítani, hogy hiába próbált jogászok és kommunikációs szakemberek hada besározni, mégis meg tudtam védeni az igazamat. Így aztán megfelelő idő elteltével akár hatósági papírom is lehet arról, hogy én voltam az egyik legfegyelmezettebb és leginkább szabálykövető állami vezető.”