Az ezerarcú fajta

„Milyennek kéne lennie a száraz tokaji furmintnak? A Furmint Február borain merengve ez a kérdés visszhangzott a fejemben. Ekkora merítés mellett már feltétlen érdemes a stílusokon elgondolkozni, viszont jelenleg még főbb csoportokba szedni sem egyszerű őket. Kezdjük például az alkoholtartalommal: a skála alsó határa 12, a felső 15 százalék, és egyik sem egyedi eset. Ez hatalmas különbség, egy-egy bort véve a tartomány két széléről, aligha nevezhetjük őket összehasonlíthatónak.

A történetet tovább komplikálja a szintén változatos képet mutató maradékcukor, ami nagyjából 0 és 7 gramm/liter közötti szórást mutat. Azaz csontszáraztól a félszárazig (savtartalom függvényében itt persze változhat a megnevezés), karcsútól az öblösig bármilyen lehet a bor. Készülhet továbbá acéltartályban, vagy érhet hosszan hordóban is. A nagy kérdés az, hogy miként is lehet ezt a változatosságot összeegyeztetni egy lehetséges dűlő alapú klasszifikációval? Párhuzamba lehet állítani Tokajt Burgundiával, miközben az egyenlet esetünkben többváltozós, és a borokat még cukortartalom/stílus szerint is kategorizálnunk kell?”