Rétisas helyett fűrész

„A Gói-tói-Holt-Tisza felé haladva két tiszabői lakossal találkoztam, akik amerikai kőris rönköket cipeltek roskadásig pakolt kerékpárjaikon. Természetesen most sem voltak restek az elkövetők felvilágosítani, hogy a fát így, darabolva találták az erdőben. Sőt, a második személy elmondta, hogy a fa egy összetört kerékpár mellett volt hagyva és erős késztetés támadt benne, hogy ezt a fát hazavigye. A két személyt felvilágosítottam, hogy a fa természeténél fogva nem másfél méteres, fűrészelt darabokban fordul elő az erdőben, pláne nem a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetben, így az általa elmondottak valóság tartalmával kapcsolatban fenntartásaim vannak, ráadásul a mai napra kezd kicsit sok lenni ez az »összetört kerékpáros« történet. Nagy lett a felháborodás, mikor tudatosult a két személyben, hogy intézkedésem eredményeképpen a fát nem vihetik haza, hanem a darabolt fűzfa mellé kell pakolniuk. Végezetül megígérték, hogy az erdőben a kidőlt fákat mostantól hátrahagyják, de az élő fákat csak azért is kivágják és ellopják.

Ekkor már világos volt, hogy a napom át kell ütemezni és ideiglenesen járőrszolgálatra váltottam. A Tisza gáton rövid időközönként közlekedtem a falu alá és fölé, miközben folyamatosan tereltem vissza a fűrésszel, fejszével az erdő felé haladó embereket. Úgy tizenkét embernél jártam, amikor feladtam a számolást, többen még a falu utolsó utcáján haladva visszafordultak, amikor meglátták a Természetvédelmi Őrszolgálat gépkocsiját. Aztán eltűntek az emberek, csend és nyugalom lett, híre ment, hogy itt vannak a természetvédelmi őrök. No, gondoltam most már irány Tiszaroff, hátha előkerülne egy új rétisas pár fészke. Nem sikerült messzire jutnom, hiszen egy újabb konvoj érkezett szemből, három személy két kerékpárnyi frissen fűrészelt amerikai kőrissel. (...)

Fél négy fele egyre nagyobb nyüzsgés támadt a falu szélén, a megszürkült, olvadt hóval borított töltésen. A leereszkedő délutáni pára és a kéményekből egyre sűrűbben szétterjedő füst közül legalább 30, rajtra kész kerékpáros sziluettje bontakozott ki, vállukon narancssárga fűrészek sorakoztak. Távcsővel tovább pásztázva láttam, hogy a falu utolsó utcájánál a hídon további 6-7 ember figyel, náluk is fűrész, némelyeknél balta. Tanácstalanok voltak. Indultak volna fáért, de a gáton ott állt a zöld Land Rover, vagy ahogy a helyiek hívják, a »rabszállító«. Sokáig néztük így egymást, majd lassan egyenként visszaszivárogtak a falu szürke, romos utcáira. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember várja, hogy lejárjon egy természetvédelmi őr munkaideje! Bár nem biztos, hogy tudják, a munkaidőnk kötetlen, sebaj, a következő »ismeretterjesztő kurzuson« majd elmondjuk. Sajnos a tapasztalatok szerint lesz rá lehetőség, bőven…”