Minden egyes vázunk teljesen egyedi

„…miért éppen Miskolc?

Slágerkérdés  Most minden szentimentális bullshit helyett a fő dolog, ami miatt mi most itt vagyunk, hogy nem nagyon lett volna lehetőségünk máshová menni. A szüleim itt élnek, nagy szeretettel vártak minket haza, és az ő segítségükkel tudtunk hazaérkezni – ez a dolog személyes oldala. Ami pedig a szakmai részét illeti, itt volt lehetőségem arra, hogy műhelyt nyissak, hogy ne kelljen bérelnem, hanem rögtön el tudjak kezdeni dolgozni, úgy, hogy nem kell azonnal befektetnem Magyarországon. Csábító volt az is, hogy az Acélváros romjain – tehát a kohó és a DIGÉP romjain – még mindig számtalan kicsi cég működik, ahol fémet forgácsolnak, lemezt vágnak, marnak, köszörülnek, esztergálnak, gyakorlatilag minden van. Alvállalkozókat lehet találni, illetve anyagot is. Meg hát van az egésznek egy ilyen buta, szentimentális oldala is, hogy ha már én előállítok valamit, egy terméket – és végre valaki nem csak kereskedik valamivel, hanem előállít valamit –, akkor ez valami olyan helyen történjen, amelyre ráfér a fejlődés. Tehát az a pici-pici pénz, amit én adóként befizetek, az Borsodot és Miskolcot gyarapítsa, és ne én legyek a 125 ezredik Kft. Budapesten. Egyébként fel sem merült az, hogy Budapestre megyünk vissza, és ott dolgozunk. Mindenképpen csendesebb helyet szerettünk volna.

Melyek a vállalkozásod rövid- és hosszú távú céljai?

Igazából a rövid távú az lenne, hogy végre-valahára kialakuljon az infrastuktúra, amellyel termelőmunkát lehet végezni. Még egy-két alapvető fontosságú gépnek a beszerzése hátra van, illetve a kezdeti időszaknak a feladata az, hogy egy munkastílus, munkatempó, munkaritmus kialakuljon, hogy a meglévő rendeléseinket profin tudjuk kezelni. A hosszú távú célok, hogy évente készülhessen 40-50 váz, amelyeket aztán nagy szeretettel fogadnak a megrendelők, és ebből a családi büdzsé rám eső részét ki is tudjam termelni. Igazából világmegváltó terveim nincsenek, nem gondolom azt, hogy a Merényi Vázgyártó Manufaktúrából egy tucatnyi embert eltartó közepes méretű vállalkozás lesz. Szeretném magamat jól érezni a csövek között, és ez lenne a lényeg, és ha ebből meg is tudok élni, az már egy lehetséges plusz. (...)

Piac tekintetében miben gondolkozol? Hazai, külföldi, avagy mindkettő?

Nem tudom. Ha tavaly azt mondja nekem valaki, hogy Magyarországon több váz adható el évente, mint kettő, akkor lehet, hogy mosolyogtam volna. Ehhez képest meglepően nagy érdeklődés mutatkozik, a külföldet meg majd meglátjuk. Most az a helyzet, hogy nagyon sok váz készül egyszerre, amelyek meg fognak jelenni egyrészt a Bringaexpón, másrészt az interneten, harmadrészt mindenféle cikkekben, tudósításokban meg blogokban, aztán majd meglátjuk, hogy ez milyen visszhangot fog majd generálni, és ez külföldön mennyire piacképes. Szerencsére a Pegoretti időszakból van annyi kapcsolat, hogy ki tudjuk próbálni magunkat külföldön, meglehetősen kevés befektetéssel, ez hatalmas helyzeti előny, és megpróbálunk majd élni vele.

Melyek azok a részletek, amelyek egyedivé teszik a vázaidat?

Hát a legszembetűnőbb az a középcsapágyház alja, illetve a nyeregvázcső-felsőcső muff hátoldala, ahol kireszelem a logót, ez a két leglátványosabb dolog, de én azt szeretném, ha egyre több olyan apró momentumot fedeznének fel a vevőim, avagy az érdeklődők, amelyek Merényivé tesznek egy Merényi vázat. (...) A lényeg a lényeg, hogy a szembe sávban kerékpározó esetében egy pár év múlva majd meg lehessen ismerni az általam készített vázakat. No meg hát a dizájnra, a grafikára is elég sokat adunk, két egyforma vázat nem szeretnénk csinálni, minden egyes vázunk teljesen egyedi. Ezzel őrületbe kergetjük a festőinket, akik viszont ezt nem bánják… Úgyhogy ilyen apróságokkal szeretném egyedivé tenni ezeket a teherviselő acél struktúrákat.”