„A kétharmad jó lehetett volna néhány dologra. A fiúk megmutathatták volna, hogy kell jól, nyálas és szövevényes kompromisszumok nélkül kormányozni. Nem szükséges a tiszta A vagy B megoldás helyett a kettő életképtelen, gazdaságtalan és logikátlan keverékét előállítani, nem kell odadobni az ellenzéknek a konc harmadát-negyedét, nem kell osztozni Sávoly szégyenén és az MFB-n. Születhetnek karakteres, jövőbe mutató döntések. Meg lehet nyirbálni a munkavállalók kontraproduktívan túlterjesztett jogait, el lehet bocsátani a közszolgák felét, lehet karcsúsítani, egyszerűsíteni és átláthatóbbá tenni a közigazgatást, a kerületi kiskirályságokból ismét össze lehet gyúrni az egységes Budapestet.
Nem azt mondom, hogy e szükséges lépésekből semmit nem lépett meg a kormány, a gazdaság szempontjából haszontalan munkavállalói jogok megkurtítása például sínen van, és nemsokára Budapest is egységesebbé válik egy paraszthajszálnyival. Tudom, tudom, hogy közben itt van ez a rohadt uniós válság, s abban, hogy a válság nálunk ilyen pusztító, az előző kormányok felelőssége óriási, amire a Matolcsy-féle helyzet-félreértés, kapkodás és ámokfutás persze rátett néhány lapáttal. Értem, hogy olyan helyzetben, amikor alig lehet munkát találni, még a békeidőben szokásosnál is nehezebb kirúgni a közszolgákat, s azt is, hogy nehéz eldönteni, ki és mi menjen, ki és mi maradjon.
Egy dolgot viszont nehezemre esik megérteni. Huszonhárom esztendővel a rendszerváltás után, az alkotmányozó kétharmad birtokában miért nem lehet tiszta vizet önteni a pohárba az immáron EU-tagállam Magyarországon a kommunista titkosszolgálatok ügynökeit, besúgóit illetően? Miért van az, hogy a volt szovjet tömb majdnem minden országa előbbre jár nálunk ebben a kérdésben? Miért kellett idehaza a kormányváltáskor előhozakodni azzal a nevetséges ötlettel, hogy az emberek vigyék haza a róluk szóló anyagokat, hordják szét a nemzeti történet egy jó nagy darabját, és csináljanak sok kicsi családtörténetet belőle, mint ahogy annak idején kerítést csináltak a gyári anyagból? És még ebből a szépnek nem mondható tervből sem lett semmi.”