„Mindenekelőtt Orbán Viktor világos üzeneteket higgadtan közvetítő európai parlamenti szereplése és sajtótájékoztatója hatott megnyugtatóan az egyre bizalmatlanabb és idegesebb piaci szereplőkre, s rajtuk keresztül a forint árfolyamára. A kormányfő érzékeltette, hogy nem azért akar megállapodásra jutni az Európai Bizottsággal és az IMF-fel, hogy az így elérhető olcsóbb pénzekből könnyű létet finanszírozzon híveinek, hanem hogy az átalakított Magyarország kitörhessen az adósságcsapdából, és a saját lábára tudjon állni. A békemenet pedig megmutatta, hogy a kormány hazai támogatottsága – a terjesztett hírekkel szemben – továbbra is tekintélyes.
A két esemény gyakorlatilag felszántotta és sóval behintette azt a terepet, amelyen az ellenzék által táplált gyors kormányváltó remények kezdtek kisarjadni.
Leegyszerűsítve azt is írhatom, hogy a globális világot képviselő vagy abban föloldódott értelmiség külföldi és hazai közhangulatot hiszterizáló puccsát sikerült leverni. Méghozzá pusztán kommunikációs eszközökkel. (Merthogy közben a való életben semmi sem történt.)”