Régen a hajók a telelőben teleltek

„A befagyott csónakot már tegnap sikerült kiszabadítani a jég fogságából, ha majd elvékonyodik a jég, akkor beleszállva betörik alatta és a kötéllel áthúzva a »túlpartra« mint egy jégtörővel remélem a kijutást. Mindenesetre ha lenne pár nap szünet a partrajutásig, tegnap vettünk egy Lipóti óriáskenyeret, az kitart egy darabig. Ha már a kenyérnél tartunk a múltkorjában vettünk a Tescoban egy hasonlóan szépséges küllemű úgynevezett kovászos kenyeret, szerencsére csak egy felet. Mit mondjak? Már egynaposan elkezdett morzsákra hullani, az íze is mint a fűrészpor. Gyalázat mit van pofájuk kenyér gyanánt eladni. Ez a Lipóti három kilós 1085 Ft, nem olcsó, de finom és eláll egy hetet is anélkül, hogy kiszáradna, vagy morzsálódna.

Visszatérva a jégre, valaha, nem is túl régen a hajókat télre telelőbe vitték. Itt a közelben kettő is volt, egyik az Újpesti öbölben, a másik, a lágymányosi, a Kopaszi gát mögött. Miután mindent eladtak, privatizáltak, mind a területeket, mind a Mahart hajókat, ezek a telelőhelyek megszűntek. Sok éve nem volt igazi jeges tél, az öreg hajósok és velük a tapasztalat és elővigyázatosság is kihalt. A maradék hajósok elkényelmesedtek, gondolom a yuppyiemanagerek se fizetik túl őket, miközben az esetleges károgásukat lesajnálva kezelik, itt az eredmény. Nézem a TV-ben, hogy mekkora havariákat okozott a vízen hagyott beteleletlen hajókban a jégzajlás. Mindez kellő óvatossággal a szakma ismeretében megelőzhető lett volna. Szerb kikötőkben keletkezett károkat mutat a TV és az interjúalany arról panaszkodik, hogy olyan hirtelen jött a jég, hogy nem volt idő kiszedni a kishajókat. Mesebeszéd. A meteorológia több mint egy héttel előtte jelezte a lehűlést. Csak oda kellett volna figyelni.”