„A kemény misszióra a magyar katonákat általában a magas fizetés és a szakmai kihívás keveréke motiválja. Többségük a hódmezővásárhelyi 62. zászlóaljból jön. Matula zászlós azt mondja: az ezelőtti két misszióját logisztikusként csinálta végig, és borzasztóan unatkozott fél évig bent a táborban. Harcolónak lenni érdekesebb, teszi hozzá, miközben éppen két falu között gyalogol teljes (vagy harminckilónyi) menetfelszerelésben, időnként a határt fürkészve távcsövével, máskor pedig a századparancsokkal egyeztetve.
A misszió ellátása az idők során sokat javult. A katonákat most már jobbára modern amerikai harcjárművekkel és fegyverekkel látják el, vagy legalább modernizált szovjet felszereléssel.
A Magyar Honvédség által is felügyelt afganisztáni tartomány jelentős részében javultak az állapotok az elmúlt fél évben.
2010 elején Baglan nagy részét szinte teljesen a tálib ellenállók tartották ellenőrzésük alatt. De az azóta lefolytatott hadműveleteknek, az amerikai különleges erők folyamatos ténykedéseinek köszönhetően a nyílt ellenállás mára jórészt megszűnt. A Vasárnapi Hírek munkatársa tavaly év végén elkísérte a katonákat egy kéthetes műveletre a tartomány egy olyan részére, ami korábban az ellenállók fellegvárának számított; a szövetségesek ezúttal szinte semmi ellenállásba nem ütköztek, ahogy faluról falura vonultak, fegyvereket, robbanóanyagot keresve.”