Sajnos azon nem tudunk ironizálni, hogy a vidékiek már öltözékük alapján felismerhetőek voltak.
„Ha a január 2-i tüntetésre azt mondták, hogy azon százezren voltak, akkor meg kell kockáztatnom, itt két- vagy háromszor többen voltak. Mint mindig, beszélnek itt millióról egyfelől, másfelől meg százezerről, de a hömpölygő tömeg számomra végeláthatatlannak tűnt. Már a Deák téri földalattinál sejteni lehetett, hogy itt nem páran fogják Orbánt éltetni és az IMF-et szidni – már az állomás bejáratához vezető folyosó is bedugult.
Itt azonban az is látszott, hogy az úri középosztály gyűlik, meg akik lecsúsztak, de ünneplő öltözékük még akad, ha 1986-os konfekció szerint is. Sajnos azon nem tudunk ironizálni, hogy a vidékiek már öltözékük alapján felismerhetőek voltak, hiszen csoportokban vonultak a kormánypártiak, szépen, rendezetten. Szegediek közé vegyülve sikerült megtudni, hogy onnan autóbusszal jöhettek a nemzetközi bankuralom ellenségei és a kormány barátai, egy ezresért, ami mondhatni ingyér’ van a vasúti jegy árához képest. Informátoraink viszont büszkén vallották, hogy vonattal jöttek, mert a haza nem eladó. Ugyanők, némi gondolkodás után, készségesen elfogadták, hogy a helyesen értelmezett liberalizmus nem rossz dolog, ha a szabadság szeretetét értjük alatta. Hisz most éppen arról van szó, Magyarország szabadságharcáról.
A bundákba öltözött, kucsmákat hordó tömeg zenei ízlése is egységesnek volt mondható – leginkább egy lakodalomra volt hasonlatos, amint a menet a templomba megy, majd ott imádkozik. Mintha egy körmeneten lettünk volna, ahol áhítatból áhítatba révednek a hívők, de ezt olykor átvágják egy lakodalmas rockba ágyazott bús nótával. No, nem a »Száz forintnak ötven a felé«-vel (ami ide illett volna), sokkal inkább kesergőkkel, amelyek Nagy-Magyarország dicsőségét idézték.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Kiszivárgott hangfelvételek mutatják meg Nagy Ervin valódi politikai világát: nosztalgia a 2009-es megszorítások után, baloldali álmok és vágyakozás egy generáció kihalása után.
A Nézőpont Intézet vezetője szerint a Tisza Párt elnökének viselkedése méltatlan még egy önjelölt kormányfőhöz is.
