Előítéletek miatt nem találtam olyan munkát, amire predesztinálva lennék, aztán semmilyet, és a környezetemtől sem kaptam semmiféle segítséget. Interjú.
„Hogy kötöttél ki a hajléktalanszállón?
Előítéletek miatt nem találtam olyan munkát, amire predesztinálva lennék, aztán semmilyet, és a környezetemtől sem kaptam semmiféle segítséget. Hajléktalanságomat olyan családi helyzet idézte elő, ahonnét nem is vezethetett máshova az út. Mindkét férjem egyszerre halt meg, egy éjszaka alatt, egy lakásban. Az első férjem lelkileg volt rám szorulva, a második fizikailag. Ő rákos volt, az ágyban halt meg mellettem. Hónapok óta együtt éltem egy haldoklóval, kimaradtam a munkából, hogy ápolni tudjam. Ebben az időben magántanítványokból és fordításokból tartottam fenn magunkat, bejelentett állásom nem volt. Ugyanazon a hajnalon az első férjem öngyilkos lett a kis szobában. Nagyon mélyre süllyedtem. Inni kezdtem, pénzem se volt, így ment ez egy évig, és ennek az lett vége, hogy bekerültem a pszichiátriára. Három hónapig voltam ott, mire kiengedtek, tele voltam egyéb tartozással, sőt már lakásom sem volt.
Mivel kerültél be a pszichiátriára?
Sok évvel ezelőtt pánikkal kezdődött, de nem gondoltam, hogy orvoshoz kéne fordulni. Akkor még mindenem volt: lakásom, munkám, férjem (első férj – a szerk.), óvodás, egészséges gyerekem, igaz a karrier és gyereknevelés mellett akkor is otthon ápoltam szívbeteg édesanyám. Ekkor a főállásom mellé éjszakára vállaltam fordításokat. Élveztem, hogy családfenntartó voltam, nem éreztem tehernek. Körülbelül húsz éve a depressziónak egy súlyos formáját állapítottak meg nálam, de nem akartam leszázalékoltatni magam, mert családfenntartó voltam, egészen kilenc évvel ezelőttig, amikor a férjeim meghaltak. Ez már sok volt. Magamtól mentem kórházba. Tulajdonképpen az első piálós napok után abba akartam hagyni, de egy év kellett az elhatározáshoz.”
30 éves lett a félig vajdasági Nevergreen, ezt pedig új albummal és koncerttel ünnepelte a hazai doom- és gothic-élet legismertebb zenekara. A Harag és remény ráadásul méltó megjelenése a csapatnak.
Mindjárt itt a karácsony, és ez a legnagyobb vágyam: legyen békesség, jó lenne az egész világban, de legalább itt, Magyarországon; olyan szép ország a miénk, és olyan sok benne a tehetség, erre kellene inkább koncentrálni a sok energiapazarló küzdelem helyett – mondja az idén kilencvenéves Bodrogi Gyula. Ünnepi beszélgetés a bokszmeccsekről, a siker kiszámíthatatlanságáról és az örökre velünk maradó csodákról.
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Szellemes, kétértelmű üzenetet közölt a miniszterelnök.
Interjút adott a korábbi főpolgármester.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Mutatjuk a magyar lakáspiac idei legdrágább és legolcsóbb ingatlanjait!
