ETHOSZ

„Azt írta Mészáros Tamás publicista és műsorvezető a friss 168 Órában, hogy az Orbán-kormány mellett kiálló tömegnek nem volt ethosza.

Vagyis hát, nem volt karaktere, kissé bonyolultabban, nem volt neki irányadó eszméje.

S a fenti gondolat gyakran visszaköszön mostanában mindazok érvelésében, akik nem tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy ennyien vonultak utcára a kormányt támogatandó. Vissza-visszatérő motívum az „ethosztalanság”, no és persze az, hogy a szervezők jól élnek a kormány regnálásának köszönhetően, közpénzek garmadáját teszik zsebre, így természetesen anyagi érdekeik által vezérelve állnak a hatalom mellé.

S ezzel ellentétben az ellenzék tiszta, minden érdektől mentes, csupa hazáját féltő, derék ember, akik aggódnak a demokráciáért.

Nagyon megrémültem olvasván Mészáros Tamást, hogy én ethosztalan vagyok, ő pedig csupa ethosz. Nehéz az ilyesmivel szembesülni, na!

El is határoztam, hogy megkeresem Mészáros Tamás ethoszát. Megkeresem, felkutatom, még ha az idők végezetéig tart is, és aztán jól elorzom tőle, legyen végre nekem is olyanom. (...)

Nincsen arca a Mészárosék ethoszának. Neve sincsen neki. Százmillió forint – az a Mészárosék ethosza. Ennyit kapott a Mészáros az előző kormányzattól, hogy népszerűsítse és dokumentálja az Európa kulturális fővárosa eseménysorozatot. Tessék elolvasni a Narancsban vagy az Atlatszo.hu-n, miképpen népszerűsített és dokumentált Mészáros.

Sehogyan sem.

Szart se csinált a Mészáros százmillió forintért. Ócska, vágatlan, amatőr felvételeket, hibásan legépelt, hasznavehetetlen interjúkat hagyott maga után a Mészáros – százmillió forintért.

Ez tehát a Mészárosék ethosza. Pőrén, feketén-fehéren. Szemét, pocsék, mocskos alibi munka – százmillió forintért.

S mialatt ezzel az ethosszal a hátuk mögött élik mindennapjaikat, bárkit és bármikor megvádolnak saját bűnükkel. Saját aljasságukkal. Saját csalásukkal. Ebben profik és verhetetlenek.”