Uniós források: minden magyar 72 ezer forintot ad be a közösbe, de azért még mindig több jár onnan nekünk vissza

Még hosszú időnek kell eltelnie, hogy nettó befizetővé váljon hazánk

A forint euróval szembeni történelmi mélypontja, az államadósság kockázati felárának és az állampapírhozamoknak az ijesztő emelkedése igenis a gazdaságpolitika következménye.
„Nem a gazdaságpolitikára reflektál?! Hát mi a bánatra? Ha már a maszatolós kommunikáció fő törvényének megfelelően mindenképpen el akarjuk kenni a felelősséget, akkor azt még talán lehetne mondani, hogy az árfolyam alakulása nem tükrözi a reálgazdasági folyamatokat (és erősen remélni, hogy valóban így van). Mert az teljesen egyértelmű, hogy a gazdaságpolitikára reflektál. A forint euróval szembeni történelmi mélypontja, az államadósság kockázati felárának és az állampapírhozamoknak az ijesztő emelkedése igenis a gazdaságpolitika következménye.
Lehet értetlenkedni, hogy most csőstül jön az áldás, de azért váratlannak semmiképpen sem lehet mondani az össztüzet. És ez már nem is csak szorosan vett gazdaságpolitikai kérdés, hanem szélesebb értelemben véve gazdasági és politikai. Mert lehet izmozni a külföldi tulajdonú cégekkel egy bizonyos pontig. Lehet köztulajdonba venni a franciáktól a pécsi vízművet. Lehet távközlési különadót kivetni, ami tízmilliárdokat vesz ki a német Telekom zsebéből. Lehet bankadóval és végtörlesztéssel százmilliárdos terhet rakni a jelentős részben osztrák hátterű pénzügyi szektor nyakába.
Az ilyenkor bekalkulálható pereket talán még ki lehet bírni. Az igazi ellencsapás azonban nem feltétlenül érkezik azonnal. De amikor megérkezik, akkor minden sérelmet sokszorosan torolhat meg, s nem feltétlenül azon a pályán, ahol a sérelem esett, inkább ott, ahol a legjobban fáj. Egy másik országban kivetett telkó- vagy bankadó miatt tiltakozni otthon sem feltétlenül nyerő dolog egy kormány számára. De a sajtószabadságot meg a demokráciát védeni? Tökéletes terep: népszerű és belpolitikai kockázata sem nagyon van. Egy kis-közepes ország demokráciáját óvni-félteni mindig hálás, és attól sem kell különösebben félni, hogy visszarúg.”