A színház ma az egyetlen olyan tér, ami időről időre úgy tölthető meg szellemi tartalommal, hogy az közös – átélhető, felemelő, megtisztító – élményt nyújt.
„Azt nagyon határozottan állítjuk, hogy a színházra soha nagyobb szükség nem volt, mint éppen most, és éppen ebben a magyar közéletben. A színház, elvben, az élő társadalmi organizmus része, azzal folyamatos kölcsönhatásban működik. Az a dolga, hogy sokféle módon megmutassa, és átélhetővé tegye azt, ami ténylegesen van: a valóságot. Itt egyformán hangsúlyosnak tartjuk a megmutatást és az átélést.
Idealistaként hiszünk a művészetek, különösen a színház közösségformáló erejében. Hisszük, hogy a művészet mindenkori aktuális feladata a közös élményteremtés, mert ennek közös átélése alapja lehet legalább egymás megértésének. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fentebb vázolt helyzetben már nincsenek (vagy csak alig-alig maradtak) organikus közösségek, talán remény és idő sincsen, hogy újra kialakuljanak, ám hisszük, hogy közösségteremtő erő még létezik. Ha közösség nem is, de a közös élmény (a katarzis) mindenképpen megteremthető, még a mai világban is.
A színház ma az egyetlen olyan tér, ami időről időre úgy tölthető meg szellemi tartalommal, hogy az közös – átélhető, felemelő, megtisztító – élményt nyújt. Mai világunkból semmi sem hiányzik ennél jobban. A közösségi eszmék a XX. század története során gyalázatosan megbuktak, mind jobboldali (nacionalista), mind baloldali (osztályharcos) változatai egyaránt csak diktatúrákat, véres terrort hoztak. Az egyén mítosza (a versenyeztető liberális demokrácia) ma éppen a szemünk láttára dől meg, mert kiderült: a verseny és a többségi elv csak kiművelt, jómódú és ráérő polgárok között működhetne, és mert a demokrácia megvalósult formája kiszolgáltatottságot és szegénységet hozott a nagy többségnek, keveseknek viszont nagy anyagi jólétet - de mindenkinek kiüresedést és szorongást.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
„Mi vagyunk többségben ebben a városban, és sajnos nem érzem, hogy Romániában élnék” – árulta el a problémáját az illető.
„Európának MEGA-múltja van, építsünk neki MEGA-jövőt!” – mondta a volt lengyel miniszterelnök Rómában.
Mikheil Kavelashvili elnökké választásával folytatódik a grúziai politikai válság.
