Rázós út

„Ez nem a diplomáciai udvariaskodás világa, itt hatalmas pénzekről van szó. Minden engedmény, minden visszalépés óriási költséget jelenthet. Aki azt gondolja, hogy simán, zökkenőmentesen végig lehet menni ezeken az utakon, az tévedett. Az első körben jellemzően a pozíciók kijelölése és a tárgyalófelek erejének demonstrálása történik. Ilyenkor látszólag egyre távolabb kerül a megoldás. A bankokkal folytatott tárgyalássorozatban – pontosabban annak szünetében – ilyen pillanatnak tűnhetett a rögzített árfolyamú végtörlesztés bejelentése. Értem és részben el is fogadom azokat az érveket, amelyek anno az intézkedés negatív hatásait emelték ki. Mégis azt gondolom, hogy tegnap nem lehetett volna ilyen pozícióból, ilyen végeredménnyel megállapodni a Bankszövetséggel, ha korábban ez a kellemetlen gesztus nem jelöli ki világosan a pályát.

Ha jól értem, akkor most is valami hasonló történik, csak ezúttal új tárgyalópartnereink térfelén pattog a labda, most épp ők serénykednek a pálya kijelölésén. A magyar kormány két ágon próbálta a terepet előkészíteni a tárgyalásokhoz: lezárni a megegyezéssel lezárható ügyeket, és gyorsan túl lenni a konfliktusos területek kezelésével. Az utóbbi körhöz tartozó, MNB-t érintő döntés viszont első hallásra soknak bizonyult a tárgyalódelegáció számára. Ezt kellett most egy hatásos gesztussal kifejezniük, amely részben szólt magáról az ügyről, részben pedig arról is, hogy a jövőben hasonló élességű konfliktus esetén mire számíthat a magyar fél.

Aki azt gondolta, hogy ilyen zökkenők nélkül lehet tárgyalni zavaros és ideges időkben, az nincs tisztában a tét nagyságával. Egy darabig most még kóstolgatja egymást a két oldal. Ez sosem kellemes időszak, viszont szükséges feltétele egy jó megállapodásnak.”