Online zenepiac

„A digitális logika a közvetítői lánc kikapcsolását és a közvetítői hálózat lerövidítését ígérte. Pokolba a közvetítővel! Nem kérték a kiadói marketinget, a nagy költségvetésű videó klipeket. A zenei ízlését régen mindig egy báty, egy barát vagy a barát bátyja befolyásolta maradandóan, meg persze az osztálytársak és a zenecsatornák. A 90-es évektől ez a báty már az internet, a zenecsatornák a dj-k. A nagy sikerben és a rohanásban éppen csak a szerzőkről és az előadókról feledkeztek meg, akiknek ugyan annyira ijesztő volt ez az új világ, mint a kiadóik számára. Csak nagyon későn kezdték el újraosztani a szerepeket a digitális zenei piacon. Erre a folyamatra nagy hatása volt egy-két olyan igazán innovatív elmének, mint az Apple igazgatója, és néhány olyan a szürke zónában nagyra nőtt szolgáltatásnak, mint a YouTube.

A kulturális ipar olyan, mint a klasszikus Róma. Időről időre betörnek a barbárok, és felforgatják a szabályokat, de egy bizonyos fokig alkalmazkodnak is az ipar logikájához. Ilyen volt a filmgyártás kezdete, a rádiózás, a televíziózás, de a rögzített zene hőskora is. Csupa határsértő, pimasz lángelme és a nyomukban kullogó haszonleső próbált megélni a kultúra iránti igényből. Így alakult ki az a Mick Jagger által is kívételesnek ítélt 30-40 év, amíg a rögzített zenével jól lehetett keresni.”