Vészjósló hír érkezett Ukrajnából – a New York Times megtalálta a felelőst, Magyarországon kereste
Eközben nő azoknak a száma, akik hallgatnak, vagy az eddigiektől eltérően érvelnek.
A közhangulat egyre kísértetiesebben hasonlít ahhoz, amilyen a tavalyi kormányváltás előtt volt. Egy fontos különbséggel.
„Nem kell senki – ez a választók üzenete. A kormány támogatottsága folyamatosan csökken, miközben az ellenzék lényegében alig erősödik. 2010 előtt a szocialista kormányban csalódott szavazók még adtak egy esélyt az ellenzéki Fidesznek, ma a többség nem lát senkit, akiben bízhatna.
Mi következik ebből? A pártpolitikai logikában maradva talán az, hogy lassan itt lesz az utolsó alkalom, amikor a kormánynak még érdeke lehetne előrehozott választásban gondolkoznia: ha tovább romlik a közhangulat, ha tovább csökken a tábora, könnyen az ellenzéki pártok mai szintjére süllyedhet. De ami ennél sokkal fontosabb: ha nem kezdenek el másként gondolkodni valakiről – akár a Fideszről, akár valamelyik ellenzéki pártról – a szavazók, vagy nem lépnek színre olyan szereplők, akik felrázhatják a csalódott közvéleményt, a politikai rendszer »képviseleti« funkciója és ezáltal legitimitása (nem legalitása!) megkérdőjeleződik. Márpedig – ahogy erről a Fidesz ellenzékben gyakran és helyesen beszélt – nem lehet sikeres a politika a politikai közösség érzékelhető támogatása, egyetértése, elfogadása nélkül. Ha elfogy a remény, és már az ellenzék sem kell, a politikai rendszer – Lipset »stabilizáló apátiája« ellenére – a szétesés küszöbére kerül.”