Már nagyon sok a hozzáértő, igényes vendég

„Jelenleg a Külügyminisztériumban dolgozol. Hogy látod, a magyar bor jövője külügyi kérdés, vagy inkább a hazai keresletben kell megtalálni azokat a belső tartalékokat, amik a magyar borászatot képesek tovább fejleszteni?

Szerintem a problémát nem a hagyományos úton, a sales-promotion oldalról kell megközelíteni. Ha állandóan azt vizsgáljuk, hogy melyik promóciós megjelenés mennyi eladott palackot eredményez, akkor nem jutunk sehova. Meggyőződésem, hogy azon kell dolgoznunk, hogy a magyar bor kerüljön be az igényes külföldi borfogyasztók tudatába, mint egy jellegzetes, minőséget képviselő magyar termék. Ez, sajnos, ma még korántsem evidencia, inkább egy jellegzetes külső image-építő feladat, ami több szervezetnek a közös munkája kell, hogy legyen. E csapatmunka egyik résztvevője a Külügyminisztérium is. A hazai borfogyasztási kultúra egyébként rengeteget fejlődött az elmúlt tíz évben. Itt is megfigyelhető a nemzetközi trend, hogy a borkedvelők egyre inkább a minőség felé fordulnak. Inkább kevesebbet, de jót választanak a borkínálatból. Ez leginkább akkor szembeötlő, ha az ember ellátogat egy boros rendezvényre vagy fesztiválra. Ma már nagyon sok a fiatal, hozzáértő, igényes vendég és egyre kevesebb a dülöngélő, korlátait vesztett ember. Ez a borkultúra fejlődésének igazi eredménye: az emberek megismerik a minőségi bort, s az segít megismerni saját magukat is, tudják, mennyi elég.   

Egy jó magyar bor 2000 Ft felett van. Egy átlag magyar család legfeljebb sátoros ünnepeken teheti meg, hogy minőségi bort igyon. Ugyanakkor a szupermarketek polcain lehengerlő módon vannak jelen a dél-afrikai, chilei és kaliforniai  jóval olcsóbb, 800 Ft körüli borok. Mit mérlegeljünk a választásnál?

Akkor értjük meg igazán a különbséget, ha egymás után megkóstoljuk őket. Ha összekóstolunk egy olcsóbb chileit egy ugyanazon fajtájú, de nem sokkal drágább magyar borral, majdnem biztos vagyok benne, hogy a magyar győz élvezeti érték szempontjából. Ettől függetlenül fontosnak tartom elmondani, hogy nem összehasonlítható kategória az európai és az újvilági borok világa. Ez egy összetett téma, több helyet és időt igényelne, de a természeti adottságok, a történelmi és jogi háttér szempontjából sem összehasonlítható a két, ma már markánsan elkülönülő stílus. Személyes tapasztalatomból tudom, hisz jártam Chilében és Argentínában is, ott is vannak nagyon jó borok. Viszont azokat helyben vagy az észak–amerikai piacon értékesítik. Azok az újvilági borok, amelyek itt kaphatók, hát…mondjuk úgy, hogy ők se lennének rá büszkék…”