„Napjainknak is lettek kulákjai?”

„A Mozgó Világ múlt havi számában Raskó György agrárvállalkozót, az Antall-kormány egykori közigazgatási államtitkárát kérdezi Pünkösti Árpád újságíró, a Népszabadság korábbi munkatársa. (...) Ha nem tévedek, ez az interjú az eddigi legdurvább támadás a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetbarát vidékfejlesztési stratégiáját kidolgozó Ángyán-szárny ellen, s ezért szélesebb érdeklődésre is igényt tarthat. Ugyanabból indul ki egyébként, mint néhány bennfentes információkra hivatkozó korábbi dolgozat, legelőbb talán Tamás Gábor cikkei a Népszabadságban és a Magyar Narancsban. Hogy valójában erős megosztottság jellemzi a minisztériumot. A »tudós Ángyán József professzor« és emberei , akik »leginkább csak elméletben gazdálkodtak« lelkesen hirdetik a fenntarthatóságot és a vidéki élet értékeit középpontba állító jövőképüket. »Az őshonos állatok érdeklik őket, a biotermelés meg a környezet, a tájgazdálkodás, a paraszti élet, a romantika. Az egész hasonlít a narodnyikok meg Tolsztoj filozófiájára, példa a falu romlatlansága a derék paraszt.”  Az úgynevezett »szakmai vezetés« viszont, »racionális, értelmes társaság, az államtitkár Czerván György irányításával ugyanolyan módon gondolkozik, mint sok más agrárvállalkozó«. Vagyis ha jól értem, a hagyományos kapitalista árutermelés elkötelezettje, következésképp elsősorban a profitcentrikus nagy agrárvállalkozások érdekeit képviseli, és súlyos fenntartásai vannak ezekkel az állítólag a »XIX. század eleji parasztfilozófiát« idéző »elméleti« elgondolásokkal, valóságidegen eszmékkel szemben.