„– Nincs tüske önben? A magyar gazdaság szinte egyetlen sikerágazatának, a külgazdaságnak az államtitkári posztját kell otthagynia!
– Van bennem pici tüske. Nem lennék őszinte, ha tagadnám, hogy van bennem némi keserűség is. De csak azért, mert a megkezdett munka félbemaradt. Mindenesetre nagyon örültem annak, hogy politikai államtitkársági szintre jutott a külgazdaság. Külföldön miniszteri, valamint nagyvállalati vezetőkkel tudtunk pont ennek a pozíciónak köszönhetően tárgyalni. Ez mind az ágazatnak, mind a kormánynak úgymond komolyságot adott a gazdaságdiplomácia terén. Büszke vagyok a munkatársaimra, hogy velük dolgozhattam, és hogy sikerült konkrét, kézzelfogható eredményeket elérnünk.
– Mik voltak a politikai eredményei?
– Sikerült a szakmával konszenzusban kidolgozni az új külgazdasági stratégiát, a véleményezések, egyeztetések is elismerően szóltak. Új koncepciót valósítottam meg az egyedi kormánydöntéseknél (EKD), így kisebb támogatási intenzitás mellett is eredményeket értünk el; az ehhez kapcsolódó jogszabályi tervezetek készek. Örülök, hogy a tizenegy hónapos államtitkári munka után a szakma májusban kitüntetett a Joint Venture Szövetség Aranyrózsa-díjával.
– Milyen konkrét beruházásokra a legbüszkébb, amelyeket önnek és szakértői csapatának sikerült lemenedzselnie?
– Kiemelném az Audi és az Opel grandiózus fejlesztéseit. Az Audi győri, újabb beruházása Európában a legnagyobb az autóipari invesztíciókon belül. Idetartozik még a Mercedes-beruházás is: a kecskeméti fejlesztés abba a fázisba jutott, hogy jövő év elején már legördülnek a gyártószalagról az első, hazánkban készített járművek. A befektetők részéről óriási elismerés volt, hogy mindig sikerült együtt futnunk az idővel.”