Útkeresésben van a magyar zsidóság

„Mi most az itthoni helyzet?

A neológiát, ami nem nagyon találja önmagát és útkeresésben van, politikailag a MAZSIHISZ képviseli, melynek a vezetése komoly válságban van. De ettől még a tagsága, tehát a neológ templomkörzetekbe járó emberek nem azonosíthatóak a feltárt visszásságokkal, sok tisztességes és becsületes ember jár a MAZSIHISZ által fenntartott templomkörzetekbe. Nagyon aktív az egyik ortodox áramlat, az Oberländer és Köves Slomó rabbik által vezetett, a rendszerváltás után meggyökeresedett Chabad (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, EMIH). Amit ők csinálnak, az egyrészt nagyon fontos, hiszen eleddig elhanyagolt feladatokat is végeznek, másrészt azt tudni kell, hogy a magyar zsidóság többsége nem ortodox, ezért az ortodoxiának mindig megvannak a maga növekedési határai. Ugyanakkor kiváló intézményeket is fenntartanak, kisfiam a lubavicsiek bölcsődéjébe jár s csak jót mondhatok erről az egyszerre családias és tradicionális intézményről. A nyugati reformirányzatoknak két szervezete van itthon, de nem nagyon lehet a hangjukat hallani. Útkeresésben van a magyar zsidóság, a holokausztot túlélő generáció egyre idősödik, a középgeneráció szinte hiányzik, a fiatalok pedig kevesen vannak és megosztottak. Az Országos Rabbiképző Intézet, melyet 1877-ben alapítottak a zsidóságra a ’48/49-es szabadságharc miatt kirótt, kollektív hadisarcból, a második világháborúig fantasztikus intézmény volt, modern, tudományos, integrált a világ zsidó és nemzsidó szellemi világába, ugyanakkor büszkén magyar. Ez a fajta magyar neológ hagyomány a holokauszttal és a kommunista diktatúrával megszűnt, ami nem csak a magyar zsidóságnak, de a magyar társadalomnak is nagy kára. (...)

Érdekes, hogy a keresztények egy része itthon az iszlámban lát szövetségest, míg az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában inkább a zsidóságban.

Fontos, hogy ne tartsuk ellenségnek az iszlámot, hiszen revelatív világvallásról van szó, ugyanazt az Istent tisztelik, mint mi. Ám azt látni kell, hogy ma a keresztények vallási jogait leginkább iszlám országokban sértik meg, míg a muszlimok vallási jogait – kivéve persze azt, hogyha iszlám államot akarnak létrehozni Nyugaton – a Nyugat tiszteli. Akik az európai jobboldalon az iszlámmal való vallási-politikai szövetségben gondolkodnak, általában antijudaisták, akik szerint minden bűn origója a zsidóság és Izrael, holott ma az Izraellel és a zsidósággal kiegészült Nyugat áll szemben a fejlődő országok dühével, a Nyugat-ellenes iszlamizmussal, s ilyen szempontból a szélsőjobb iszlamizmusbarátsága öngyilkosság. Izrael és a Nyugat egy oldalon áll s a Nyugatra dühös iszlamisták nem a kereszténységet akarják megóvni, hanem az iszlám fennhatóságát akarják kiterjeszteni. Az iszlámnak amúgy voltak sokkal elfogadóbb korszakai is, a mostani dühben a vallási elemek keverednek a Nyugattól való lemaradás okozta frusztráltsággal; és természetesen a Nyugatnak is van felelőssége a kialakult helyzetért. Keresni kell a párbeszédet olyan iszlám vallási vezetőkkel és államokkal, akikkel lehet.”