„Ha mást nem is, a tanulás iránti vágyunkat és kötelességünket biztosan szimbolizálja a gránátalma, hiszen ha összeszámoljuk a tórai, talmudi és kabbalisztikus említéseket, máris hosszú heteken keresztül ismerkedhetünk hagyományunk sokszínű értelmezéseivel. Ilyen például a sivatagi vándorlás vége felé (IVMózes 20:5) a reklamáció, amelyben a nép számon kéri vezetőin, miért is hozta olyan helyre, ahol nincs víz, sőt még gránátalma sem terem? Néhányszor átéltem már ezt a helyzetet, mivel közösségemmel egy hosszabb úton haladunk a saját zsinagóga eléréséig, és ilyenkor fontos, hogy az ember vagy tudjon vizet fakasztani a sziklából, vagy legalább egy kósza gránátalmát felmutatni az elégedetlenkedőknek...
A Tórában még a főpapi ruha egyik alap díszítőelemeként is szerepel a Rimonin (IIMózes 39:24), amellett, hogy minden Tóra tekercs díszeként mintegy lezárja az Éc Hájimot. Közösségünk Tórájához nagymamám segítségével jutottunk, akit túlélőként ismerőse megkeresett egy elpusztított alföldi haszid közösség hátrahagyott kincsével. Egyébként Mama határozottan állítja, hogy a 100%-os gránátalmalé jobban karban tartja vérnyomását, mint bármelyik gyógyszere. Ha ránézek egy gránátalmára, ezen élmények is hozzá tartoznak.(...)