A IV. köztársaság: A gondolkodásmódról

„A III. köztársaságot és az orbánizmust is rövidlátó, korlátolt és mitizált gondolkodás jellemezte, illetve jellemzi. A jobboldal a szélsőségesekkel együtt az első pillanattól azon dolgozott, hogy megváltoztassa a közgondolkodást és átalakítsa a politikai kultúrát. Valójában azonban kudarcot vallott. Furcsának tűnhet ez az állítás, hisz manapság semmi sem nyilvánvalóbb, mint hogy a jobboldaliak határozzák meg a gondolkodásmódot mindenütt, ahová csak be tudják tenni a lábukat. Furcsának tűnhet azért is, mert a saját szimbólumaikkal tömték tele az országot: korona éktelenkedik a címerünkön, lecserélték Budapest 138 éves zászlóját, mindent, a lehető legértelmetlenebb módon, „nemzetivé” kereszteltek át. Eltüntették az Unió zászlóit, idióta módon rovásírással vakarják oda a települések és kerületek nevét, és nagyon igyekeznek, hogy elődeiket, a magyar történelem legnagyobb gazembereit legitimálják és felmentsék a polgárok ellen elkövetett bűneik alól. Szóval sikeresnek tűnnek, nagyon is sikeresnek. Pedig a szimbólumok takarója alatt Rákosi Mátyás és Kádár János gondolkodásmódja rejlik. Ez keveredett össze a magyar ellenforradalmi és szélsőjobboldali, sőt a nyilas hagyományokkal. (...)

A baloldal, ellentétben a jobboldallal, nem is próbált új gondolkodásmódot kialakítani önmaga számára. Megelégedett azzal, hogy a Kádár-rendszer iránti nosztalgia egy ideig az ő érdekeit szolgálta. Éppen ezért elhitte, és hiszi még ma is, hogy nincs szüksége másra, mint amit örökölt. A baloldal egyetlen saját alkotása az a gazdasági érdekháló volt, ami egyesek gyarapodását és a párt anyagi hátterét biztosította. Jellemző, hogy az ezzel együtt járó korrupció nem zavart senkit, úgy értem a baloldalon. A jobboldal ebben a tekintetben is sikeresebb volt. Kiterjedtebb, jövedelmezőbb, korruptabb, a bűnözés határait súroló, néha pedig alaposan átlépő gazdasági birodalmat épített ki. Ezek a magánbirodalmak nagymértékben befolyásolták a gondolkodásmód alakulását: Egyik politikai oldal sem hitt a kapitalizmusban, egyik sem hitt a magántulajdonosok szabad versenyében. Mindegyik valamiféle paternalista rendszerben gondolkodott, vagyis arra törekedett, hogy privilégiumokat biztosítson a saját híveinek. Kétségtelen, hogy a jobboldal durvábban és hazugabb módon, olykor nyílt politikai beavatkozással akart monopóliumokat szerezni a maga számára. Ráadásul sikeresen hitette el az Európai Néppárt korlátolt és az Egyesült Államok néha semmit sem értő politikusaival – mert vajon mit gondoljunk arról a diplomatáról, akit elszédít egy kézcsók? –, hogy csak a baloldal törekszik korlátozni a kapitalizmust Magyarországon. Pedig Rákosi Mátyás valódi örököse nem az MSZP, hanem a Fidesz. Ezt persze eltakarja az az ideológiai zagyvalék, amit félművelt értelmiségi támogatói összeguberáltak.”