Futball-matematika

„Elég csak elverni a svédeket, otthonukban lealázni a moldovaiakat, s lám, máris Ria-Ria-Hungáriázik az egész ország, Rudolf Gergely-matematikakörök alakulnak, és cserkészcsapatok veszik fel Vanczák Vili nevét. Feledünk minden bút, bánatot, megaláztatást, Marseille-t és Mexikót, Belgrádot és Irapuatót, úgy teszünk, mintha még mindig Puskásék kábítanák a világot, és három forint lenne egy kiló félbarna kenyér.

Kit érdekel már a GDP – megjegyzem, néhány nagyfejűn kívül eddig sem sokan bajmolódtak vele –, az államadósság-csökkentés és társaik? Mi, kisemberek nem milliárdokban számolunk, a mi kis agyunkba csak néhány százalékos adó- és áremelések férnek bele. Sárga csekkek, fizetési felszólítások, munkanélküliség és áramkikapcsolás.

Hát ez most jól jött nekünk, az áremelések helyett megint itt van nekünk a futball. A magyar. Az jár a fejünkben. A magyar futball, amelyben jó sokáig mertünk kicsik lenni. Meg még kisebbek. Már alig látszottunk. Nem, nem, most sem vagyunk nagyok. Sőt igazából közepesek sem, de végre van valami, aminek örülhetünk.”