Rég elúszott Budapest vezető pozíciója

„Kemény elhatározásokat és nagyívű terveket prezentált eddig Tarlós István főpolgármester saját Budapest-koncepciójából az elmúlt háromnegyed évben. Emlékeztetőül csak néhány: Széll Kálmán, II. János Pál pápa, Elvis Presley és Széchényi terek, Ronald Reagan-szobor, Liszt Ferenc repülőtér, libegő a Budai vár és a korzó között, új gyalogoshíd a Dunán, a »román« Budapest-zászló lecserélése egy – soha nem cáfolt hírek szerint maga Tarlós által tervezett – 48-as hadizászlóra és egy esetleges új Budapest-arculati kézikönyv belebegtetése. Azt tehát nem lehet mondani, hogy a főpolgármesternek ne lenne fogalma. Ennek ellenére megkérdezettjeink úgy nyilatkoztak, hogy Tarlósnak nincsen egységes, hosszú távú elképzelése Budapest pozicionálásáról.

Az intézkedések villámháborús jellegéből néhány üzenet azonban kiolvasható. Ezek egyrészt – állítsák bár az ellenkezőjét a városházán – ideológiai megalapozottságú döntések voltak a közterek átpolitizálására, a liberálisnak mondott Demszky-éra felszámolására, másrészt nagyratörő elképzelések a főváros új landmarkokkal való felcsipkézésére. Ehhez vegyük hozzá, hogy Tarlósból időnként előbújik a művészettörténész-esztéta. Akart már betiltani ízléstelenségre hivatkozva kiállításplakátokat, az absztrakt 56-os emlékművet lecserélné egy patetikus-heroikus, 19. századi stílt idéző, sokalakos szoborcsoportra, illetve több korábbi hangerő-szabályozási piszkálódás után újult erővel ment ellene Budapest talán legnagyobb turistamágnesének, a Szigetnek. A többnyire óvatoskodó és tanácstalan hangnemben zajló háttérbeszélgetéseink során világosan kiderült: a jövőben Tarlós lesz az origója minden, arculattal kapcsolatos ötletnek, változtatásnak.

Az eddigi nyilatkozatok, intézkedések arra biztosan alkalmasak voltak, hogy Budapestről híreket és véleményeket generáljanak, a főpolgármester pedig alappal hiheti, hogy nekilátott a nagy átalakító műnek. Lehetett például publicisztikákban szörnyülködni az utcanévváltások és a Dunán átívelő szuperlanovka anyagi vonzatain, újra elmondani, hogy Tarlós szemlélete egy dögunalmas, a sokszínűséget (hadd ne mondjuk: a multikulturalizmust, a kozmopolitizmust és a melegeket) üldöző, az éjszakai életet tönkrevágó csendőrvárost csinál majd Budapestből, amely megszűnik »kulturálisan pezsgő« világvárosnak lenni, de legalább a konzervatívok, a keresztények és a nyugdíjasok jól érzik majd magukat. Mert nincs balhé, nincsenek részeg, bedrogozott fiatalok és nincsen technó.

Azt azonban senki sem firtatta eddig, hogy mi a nagy terv? Mi a munka és kik vesznek benne részt? Kik dolgoznak a Budapest-arculaton, milyen összetevői vannak, az elképzeléseket egy esti kocsmázás során rajzolták-e meg, vagy kutatásokra alapozva állítják, hogy mindez jó lesz? Bár ezeket a kérdéseket mind feltettük a fővárosnak, magának Tarlós Istvánnak címezve, sajnos többszöri telefonos egyeztetés és ígéret után két hónapon keresztül sem kaptunk válaszokat.”