Mi a devizahitel-válság megoldása?

„Az Orbán-kormánynak most nem Mol-részvények vásárlására, új autópálya- és útépítési programra, a külföld tőkének nyújtott támogatás növelésére kellene a szűkös erőforrásokat fordítania, hanem a humán tényezőre, nevezetesen a bérfelzárkóztatásra. Ott kellene folytatni, ahol Medgyessy Péter abbahagyta. (Illetve ahol ők is abbahagyták 2001-ben. Lásd: minimálbér-emelés. Vagy az egyik béremelés jó, a másik meg rossz? Érdekes logika…)

Mindezt össze kell kötni egy feszes monetáris antiinflációs politikával, meg kell teremteni a forint külső és belső stabilitását. Egyrészt azért, hogy ne olvadjon el a fizetések és nyugdíjak vásárlóértéke, másrészt azért, hogy a kamatlábak csökkentése útján csökkenteni lehessen a négy nagy adóscsoport, az állam, az önkormányzatok, a (hazai) vállalkozások és a lakosság adósságterheit. A forint erősítése most a gyengélkedő euróhoz viszonyítva lenne lehetséges. Sajnos a magyar monetáris politika meg sem próbálja kiaknázni az euró gyengélkedésében rejlő lehetőségeket.

A pénzstabilitás a nyugati közgazdasági gondolkodásban megelőz minden más célt, így a növekedést, a munkahelyteremtést, az egyensúlyt is. Vajon erről miért nem tud a hazai gazdaságpolitika és a közgazdász szakma (tisztelet a kivételnek)?

Ha stabil, erős forint mellett végbemegy az erőteljes reálbér-felzárkóztatás, akkor nő a vásárlóerő, élénkül a piac, az állam részére növekszik az szja- és áfabevétel, a tb-járulék. (Ezért nem romlott az egyensúly, pl. az államháztartás egyenlege a 2001-2002 közötti béremelések után.)

A lakosság képes lesz a hiteleket törleszteni, sőt, ha elég nagymértékű ehhez a béremelkedés, akár megtakarítani is. Ilyen egyszerű? Igen, ilyen egyszerű.”