„Fölösleges sokszor ismételgetni, ahogyan Magyarország a határon túli magyarok állampolgárságának ügyét kezeli (politikai marketingestül, külpolitikástul, de főleg alkotmányostul), az méltatlan magához az ügyhöz. Azt is fölösleges sokszor ismételgetni, hogy Szlovákia reakciója, majd pedig mostani ignoráns, arrogáns és minden jel szerint alkotmányellenes hozzáállása is az európai nívó lece alatt limbózik, elég látványosan...
Hány olyan szlovákiai magyar politikust ismerünk, akik nyilvánosan vállalni merik a magyar állampolgárság felvételét?! Na hányat?!(...)
Márpedig ha a tisztelt hölgyek és urak kérvényezték, és megkapták, akkor tessék felvállalni! Nyíltan, büszkén, becsületesen, félretéve a gyávaságot, a személyes érdekeket, mert a sokszor hangsúlyozott kollektív érdekek érvényesítésének útján ezt bizony úgysem lehet majd elkerülni. Nem megvárnia kell az enyhítő törvényt a politikusnak, hanem kiharcolni! Az a dolga. Ha már úgyis mindig »harcol«.
A betyár kisebbségi mindenségit!”