Petőfi hajtincse és az áltörténelem

„Csak hogy mindenkinek egyértelmű legyen, miről van szó: a Megamorv Petőfi Bizottság 1989-ben Szibériában folytatott ásatásai során egy csontvázat talált, amely szerintük Petőfi Sándoré, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az összes komoly Petőfi-kutató szerint nem, ráadásul egy amerikai laboratórium DNS-vizsgálata szerint a csontváz nőé. Az eredményekbe azonban a bizottság és támogatói nem nyugodtak bele, és a leletet most a Szendrey Júlia hagyatékából az Akadémiához került hajtincsekkel akarják összevetni. (...)

Ebben az alternatív valóságban természetesen minden hivatalos történetíró és történelemkönyv hazudik, kivétel nélkül. Ez persze - elméletileg - lehetséges, és nem árt erős kritikával figyelni a tudományos szervezetek működését. Itt azonban nincsen óriási anyagi motiváció, hiszen sem Petőfi szibériai életének eltitkolása, sem a magyar történelem más meghamisítása nem jár óriási profittal. Nem lehet belőle dollármilliárdos terméket eladni, és nem lehet dollármilliárdos állami finanszírozású kutatóprogramokat sem indítani a témában. Továbbá tényleg semmilyen kézzelfogható bizonyíték (lelet, feljegyzés, hiteles dokumentum) nem mutat arra, hogy a hagyományos történetírás hazudna. És ami kevéssé dokumentálható, de legalább ilyen fontos: a téma szakértői szigorúan négy fal közt elhangzó magánbeszélgetésekben sem fejezik ki kételyeiket a »hivatalos« elméletekkel szemben. Az alternatív világok alkotóit ez azonban nem zavarja, jellemzően szélesebb köröket érintő összeesküvés-elméleteket alkotnak, amelyek aztán egyre terebélyesebbek lesznek, és összeérnek a többi történelmi, természettudományos, politikai, közgazdaságtani összeesküvés-elmélettel. Nem kell hozzá sok, hogy kialakuljon egy tökéletesen koherens, ám tökéletesen téves világkép, ahol például egyszerre lehet Jézus ősmagyar pogány és keresztény. Vagyis előbb-utóbb eljutnak arra a szintre, hogy a nem ebben felnövők számára nyilvánvaló lesz a valósággal való összeegyeztethetetlenség.”