„A tervek szerint a felsőoktatásba bemeneti követelmény lenne a nyelvvizsga. A törekvés érthető és logikus is, hiszen egy – elvileg – tudásalapú társadalom velejárója a nyelvtudás is, ami főleg elvárható a diplomát szerző fiataloktól. Az is tény, Európa legtöbb országában szinte már készség szintjén van az idegen nyelv ismerete, a magyaroknak pedig igen rossz ez a mutatója. Ami nem feltétlenül csak az egyén hibája; több szerencsétlen körülmény is okozhatja ezt a defektust, elég csak a hátrányos életkörülményekre gondolni vagy éppen az egyéni nyelvi készségek különbözőségére. Hiba a friss diplomásokat is egy kalap alá venni: a felelőtlenebbje átbulizza az éveket, de olyanok is akadnak szép számmal, akik két munkahelyen gályáznak azért, hogy meglegyen a tandíj és az albérlet ára.(...)
Az bizonyos, hogy fel kell számolni a »diplomagyár«-típusú oktatást. A mostani elképzelések talán alkalmasak erre, de lehet egy mellékhatása is: teljesen befagyhat az így is gyengén muzsikáló társadalmi mobilizáció. Az intézkedéseknek nem az elitreprudukciót kell segítenie, hanem az esélyekhez történő egyenlő hozzáférést.
Nagyon vékony hidakkal ellátott, hatalmas szakadékok jellemzik a jelenlegi magyar társadalmat. Ezeket szélesíteni kellene, nem felégetni.”