Miért szeretünk a sárban fetrengeni?

„A fesztiválkultúra kialakulása a hagyományos – a fogyasztás mikéntjét is meghatározó – osztálytársadalmak felbomlásához is kapcsolódik. A fiatalok a rádióból (1960as évek), a pop- és rock-kultúrára fiatal médiumként azonnal rácuppanó tévéből (1970-1980s) értesültek, majd mostanság már az okostelkók által is fogható netről csemegézgetnek a kínálatból (szociológusul: mintarepertoárból). Szemben ugye az évszázaddal korábban bejáratot családi, iskolai vagy lakóhelyi menüvel. Ma az összetartozás élményével a – jó esetben kultúrafogyasztást is jelentő – közös bulizások szolgálnak.

A hajógyári-szigeti happeningeken és más európai fesztiválokon végzett kutatásokból is kitűnik, hogy a résztvevők a sajátos fesztiválhangulatot tartják e tömegrendezvények legfontosabb értékének. Azaz a vadidegenekkel folytatott traccspartikat, az egymásra való nyitottságot, a véletlenszerű eszme- és tapasztalatcserét. Tán nem véletlen: az ezredfordulóra nyilvánvalóvá vált, hogy még a nyugati demokráciák is úgynevezett kockázati társadalmakká alakultak át. Az óvodáskortól biztos életpályákon nyugvó stabil polgári jólét a múlté. Az ifjúság kereső-próbálkozó attitűdje, a fesztiválok sárban fetrengéssel, alkohol- és drogfogyasztással, másfelől viszont új értékek befogadásával, toleranciával jellemezhető élménykultúrája felkészítés az új kihívásokra.

A korai önállósodás, a kísérletezés és a közösségi tapasztalatcsere ugyanis segíthet az eligazodásban. A felnőtt(ebb) generációk pedig – a nemzetközi szociológiai kutatások tanulsága szerint – átveszik ezeket az innovatív életstratégiákat. Mármint a spontán hálózatépítést, miközben azért rácuppannak az élveteg, de a hétköznapi – 21. századi – komfortot nélkülöző, high-tech-el turbósított mamutvadász habzsolásra.”