Enciklopédia született a nagy magyar tragédiáról
Gerő András halála után jelent meg egyik fő műve, a magyarországi holokauszt lexikonja. Recenziónk!
Ennek a chicagói kilencvenöt embernek talán be kellene perelnie egész Magyarországot, származásra, vallásra való tekintet nélkül.
„1944. március 19-én megszállták Magyarországot a német csapatok, ezt követően hiába is viselte bármilyen közintézmény továbbra is a magyar nevet, valójában minden német fennhatóság alá tartozott. Sok hozzátartozómat szállították a MÁV szerelvényei megsemmisítő táborba, mégsem gondoltam arra, hogy perelnem kellene. Hiszen akkor perelni lehetne a különböző színházakat, ahová zsidók akkoriban nem tehették be a lábukat, vagy a Kerepesi úton az egykori Tattersallt (ahol most éppen egy bevásárlóközpont van), vagy a zuglói önkormányzatot, ahol annak idején a KISOK-pálya volt, gyűjtőhelyül szolgálva a budapesti zsidóság egy részének. Perbe foghatnám azokat az iparosokat, akik deszkát szállítottak a budapesti gettó körbekerítéséhez, vagy az összes orvost, aki nem mert segítséget nyújtani a beteg vagy sérült zsidóknak. Perelhetném a Beszkártot, a már úgyis nagy bajban lévő BKV elődjét, amiért zsidó nem vehette igénybe a járműveket, aztán az üzlettulajdonosokat, ahol zsidó nem vásárolhatott, de legfőképpen azokat a szövetüzleteket, ahol sárga színű anyagot árultak, amiből a zsidók megkülönböztetésére kötelezővé tett Dávid-csillagot készítették, sokakkal együtt az én családtagjaimnak is viselniük kellett. A téglagyárat is be kellene perelnem, hiszen az anyám és a nagyanyám is álmatlan éjszakákat töltött saját vizeletében feküdve, amíg aztán véletlen szerencse folytán mégis elengedték őket.
De nem perlek senkit, ahogy a baráti körömben lévő zsidók sem. Ennek a chicagói kilencvenöt embernek talán be kellene perelnie egész Magyarországot úgy, ahogy vagyunk, származásra, vallásra való tekintet nélkül. Kilencvenöten eldönthetik egy ország sorsát, megroppanthatnak egy országot? Jogi nonszensz! Feldmájerrel, a Mazsihisz elnökével semmiben nem értek egyet, de most kivételesen helyesen szólalt meg. Szembehelyezkedett a kilencvenötökkel. Hogy könnyen vagy nehezen ment-e neki, nem tudom, nem is érdekel. Én csak egy dologra lennék kíváncsi, arra, hogy ki lehet a felbujtó. Aztán arra,: miként létezik az, hogy hatvanhét évvel a szörnyűségek után a kilencvenötöknek most jutott eszükbe perelni? Nem is tudják felmérni, milyen kárt okoznak az itt élő magyar zsidóságnak, de legfőképpen azoknak, akik nem értenek egyet a perrel.”