„Szólnak, üzengetnek e-mailen, telefonon, kommentekben és minden létező csatornán, hogy nem lesz ez így jó, gyerekek, le kéne állni, irányt módosítani, olyanok kezdtek lenni, mint valami ballib ellenzéki médium, mit kell azt a szegényt Fideszt meg a kormányt meg Orbán Viktort és a többi honatyát izélgetni ahelyett, hogy drukkolnátok nekik és imádkoznátok értük. Miért nem inkább arról írtok, milyen szemetek voltak az előzőek, sőt még most is azok, s hogy ne vonulgassanak Budapesten óne zsenír a buzik, s hogy mondjon le az Alföldi. És hogy ez így veszélyes, gyerekek, veszélyes.
Alaptévedések vannak. Az első monumentális tévedés, hogy keresztény ember elemi kötelessége drukkolni a Fidesznek vagy Orbán Viktornak. Ugyan miért? Ha keresztény, ha nem: jóérzésű ember az országnak drukkol, amelyben él, nem pártoknak és politikusoknak. Felőlem bukhat akkorát a kormány, mint az ólajtó, csak ne rántsa magával az országot, mert abban él a nemzet, melynek a Jóisten kegyelméből tagja vagyok én is, meg a szeretteim, családom, felebarátaim, sőt a rosszakaróim is – akikért éppúgy imádkozom, mint például Orbán Viktorért, ha erre kíváncsi valaki. Amennyiben persze a Fidesz tényleg kivíjja a’ mély sűllyedésből a hazát: gratula, öröm, halleluja. Csak ennek egy év elteltével sem látom sok jelét, többek közt ezért vagyok rosszkedvű. Persze ez sem baj, nem lehet az egész világ Szíjjártó Péter. Ami pedig a Mindennapi csípős, kritikus hangvételének veszélyét illeti: ennél nagyobb veszély sose érje a kormány tagjait, ezt kívánom nekik, de szívből.
Ami ebben az országban valós veszély, az például a korrupció. (...)
Egy-egy jó tényfeltáró-nyomozó médiacsapat, mely csak a lelkiismeretének és a szakmai tisztességnek vagyon elkötelezve, csodákra képes. S hát persze, hogy ez veszélyes is. Ha Isten megsegít – és hisszük, hogy meg fog – a jövőben a Mindennapi e szempontból egyre veszélyesebb lesz mindenkire, aki a közpénzekhez nyúlkál, legyen az bármilyen politikai erő elkötelezettje (ugyanis nem létezik jobb- és baloldali korrupció). Ha egy kerületi polgármester – teszem azt – az önkormányzat tulajdonában levő, sokat érő kurrens éttermet bagóért juttatja egy haverja kezébe, vagy ha egy városvezető kilencedet szed a környék vállalkozóitól, akkor az ő számukra csakugyan veszélyesek vagyunk. És még csak nem is félünk. Féljen az, aki lop. Nekünk tiszta a lelkiismeretünk, ráadásul a lehető legjobb kezekben tudhatjuk magunkat.”