Ami sok az sok

„Én tudom jól, kérem szépen, hogy a világon minden fontos ember magyar, de ami sok az sok.

Azzal mégis nehéz mit kezdeni, hogy idelenn Mindszenten két kajakos tiszai balinozás közt (istenebb az istennél, no kiddin) előáll egy helyi buli, ahol a csajom (negyvenegy vagyok:feleségem, igen, kapjátok be mind!) osztálytársai, ismerősei jönnek össze, a környékről szanaszét származott embörök, istenien őznek ilyenkor, én nem tudok, mert szolnoki vagyok, faszba, mindegy, szóval összejönnek, meggypálinkát, meggybort iszunk a kiskonyhában, és a Wizzair jelen lévő informatikai vezetőjének egy politikai vitában szóba hozom Tocqueville-t és John Lukacst, konkrétan a legutóbbi könyvének előszavát, mire a használaton kívüli öntöttvaskálya mellől fölszólal erős akcentussal egy szemüveges, kopasz fiú, akiről kiderült, hogy a pennsylvaniai Lansdale republikánus polgármestere (Andrew Székely, egy itteni lány férje), és John Lukacs közeli jó barátja, rendszeres vacsoravendége, hogy hát a Luki így meg így szokott nyilatkozni bizonyos magyar fejleményekről, akkor muszáj dobnom egy (két, há) hátast. Bazmeg, ha legközelebb előkerül JOHN LOCKE-nak valami rokona, nem fogok csodálkozni.

Kisfalumba’, ott születtem én, tárárárárá, etc.”