„Trianonról búsongani ma már nem vezet sehová, főleg azzal a szirupos világlátással, amely az észre még véletlenül sem kívámn hatni. Politikai haszonlesés ez, semmi más. Ebből nem vezethető le a XXI. századi Magyarország. Ha valakik el akarják hitetni, hogy csak jobboldaliaknak fáj Trianon, mert ők »nemzeti érzelműek« a baloldal és a liberálisok ez ügyben érzéketlenek, az simán hazugság. Az emberek sokfélék a lelkükben: néha konzervatívok, néha szabadelvűek, néha szociális érzékenységük okán baloldaliak.
A lelki megrázkódtatások nem kisajátíthatók. Sem Trianoné, sem 1956 dicsőséges forradalmáé, de az 1989-es rendszerváltás szépségének megtagadása is hazugság, főleg, ha csupán a politikai köpönyeg aktuális fordítása a cél.
Osztozom hát mindazok fájdalmában, akik elsírják 1920 gyötrelmeit, de hiszek abban, hogy ma erre nem lehet politikát építeni. A trianonozás nem oldja meg a kifizetetlen csekkek, a csökkenő nyugdíjak és bérek, a szétzilált oktatás és egészségügy, a félig már agyonvert magyar demokrácia gondjait. Az egy-két éve még a lábán álló magyar középosztály megkezdte a süllyedést, és üres hassal, megfélemlítve 2011-ben sem lehet Himnuszt énekelni.”