„Koltay utoljára mintegy 30 éve, az István, a király megrendezésével tett le valami olyat az asztalra, ami a mai napig is nyugodt szívvel vállalható és megállja a helyét. De azon kívül? Akármilyen művére gondolok, rossz emlékeket idéz. A millecentenáriumi gimnáziumi Honfoglalás-nézés az egerszegi Ady Moziban, ami után történelem tanárnőnk arról próbált meggyőzni minket, milyen jó filmet is láttunk ahhoz képest, hogy milyen kevés pénzből készült (nem készült kevés pénzből, sokkal kevesebből is készültek már jó és nagyon jó filmek). A millenniumra elkészült Sacra Coronából ismét csak a teljes értetlenség maradt meg bennem, no meg az, hogy ismét szerepet kapott Franco Nero, a legmagyarabb olasz.
A Megfeszített margitszigeti főpróbája életem egyik legszörnyűbb színházi élménye, a magyarok keresztfájáról szóló fináléjával. Puskás Öcsi bácsi minden méltóságot nélkülöző, ízléstelenségben tobzódó temetése a félig sem telt Puskás Stadionban. A frissen indult Jobbik politikusaival készült smúzoló interjúkötet. A Trianon, a Horthy, a kormányzó és az Adjátok vissza a hegyeimet sablonossága, kiszámíthatósága és önbecsapó történelemszemlélete.