Koltay utoljára mintegy 30 éve, az István, a király megrendezésével tett le valami olyat az asztalra, ami a mai napig is nyugodt szívvel vállalható és megállja a helyét. De azon kívül?
„Koltay utoljára mintegy 30 éve, az István, a király megrendezésével tett le valami olyat az asztalra, ami a mai napig is nyugodt szívvel vállalható és megállja a helyét. De azon kívül? Akármilyen művére gondolok, rossz emlékeket idéz. A millecentenáriumi gimnáziumi Honfoglalás-nézés az egerszegi Ady Moziban, ami után történelem tanárnőnk arról próbált meggyőzni minket, milyen jó filmet is láttunk ahhoz képest, hogy milyen kevés pénzből készült (nem készült kevés pénzből, sokkal kevesebből is készültek már jó és nagyon jó filmek). A millenniumra elkészült Sacra Coronából ismét csak a teljes értetlenség maradt meg bennem, no meg az, hogy ismét szerepet kapott Franco Nero, a legmagyarabb olasz.
A Megfeszített margitszigeti főpróbája életem egyik legszörnyűbb színházi élménye, a magyarok keresztfájáról szóló fináléjával. Puskás Öcsi bácsi minden méltóságot nélkülöző, ízléstelenségben tobzódó temetése a félig sem telt Puskás Stadionban. A frissen indult Jobbik politikusaival készült smúzoló interjúkötet. A Trianon, a Horthy, a kormányzó és az Adjátok vissza a hegyeimet sablonossága, kiszámíthatósága és önbecsapó történelemszemlélete.
És most a Vérző Magyarország, a Koltay-filmek kötelező elemeivel: beszélő fejek által előadott prózai részek és rockopera-részletek váltakoznak, egymást érik az áttűnés-effektek (fogadkozó énekesen átderengő erdélyi naplemente) és persze a szenvelgő, nem-is-érdemel-meg-minket-a-világ narráció. És különben is: a '80-as években menő lehetett a rockopera, a '90-es években még talán elment, de 2010-ben? Ráadásul Koltay a saját műveit hasznosítja újra, itt például A Napba öltözött leány rockoperából emeli át az Áron imája című dalt.
A film nem óvatoskodik, bátran vág a néző arcába olyan kijelentéseket, minthogy »az eredendő bűn: Trianon«. És a végén persze az elmaradhatatlan Székely Himnusz is felcsendül (itt éppen egy Reményik-versre mixelve).”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
Rendkívüli ülés összehívását indítványozta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.
Kormányra készül a romániai magyar párt; Csoma Botond szóvivő lapunknak azonban kifejtette, ha nem tudnak sikerrel kormányozni, 2028-ban a Simion és Georgescu nevével fémjelezett magyargyűlölő pártok akár többséget is szerezhetnek.
