„A magyarországi szélsőjobb, a vele szövetségben levő egypárti kormánnyal, folyamatosan lejáratja saját hazáját. Amíg Orbán Viktor kint azt mondja, hogy a krumplileves legyen krumplileves, meg hogy munkaalapú izé jön, elvtársak, idehaza olyan dolgok esnek meg, hogy egy új konzervatív magyar párt ezeket mélyen fogja szégyellni. Például azért, mert a munkaalapúság közben a 16 százalékos adóval éppen nem munkaalapon keresnek ők havi százezrekkel többet, és egyre többen csak keresik azt a munkaalapú izét. Ehelyett vagy elveszítik, vagy képtelenek újat találni. Olvasom: Debrecenben megjelentek az első diplomás utcaseprők, akik jobb híján közmunkát vállaltak. (...)
Az IMF is beszólt, hogy még kínosabb legyen a helyzet. A Gyurcsány-kormány által felvett, a piacinál alacsonyabb kamatozású hitel ugyanis növelte a valutatartalékot, támaszt adott a válság idejére - és még csak el sem költötték. Na, ennek most annyi. A Gyurcsánnyal egykutya Strauss-Kahn (Kövér László szíves közlése) »megmentette« a magyar olajvállalatot. Van okunk a büszkeségre. Igaz, az IMF megjegyezte, hogy nem arra adta a pénzt, hogy Orbán államosítson. A vásárlással kapcsolatban azért szintén akad néhány kérdés: 1. Miért nem tájékoztatták előzetesen a közvéleményt? 2. A részvényvásárlás összefüggésben lehet-e kormányzati emberek horvátországi, a MOL-llal kapcsolatos üzleti tevékenységéhez? 3. Kimeríti-e a bűncselekmény fogalmát, hogy 80 milliárddal többe került a tranzakció, mint egy évvel korábban? 4. Schiffer András nem gondolja-e úgy, hogy feljelentést kellene tennie a közpénz elherdálása miatt, főleg amikor a GDP közel 2 százalékának kiszórása közben egész szakmák képviselői kerültek a tönk szélére?
És végül: a színházi szakma nyomása egyelőre elég volt ahhoz, elkerüljük az újabb nemzetközi botrányt, amely Alföldi Róbert kirúgásával burjánzott volna. A senki által nem ismert Réthelyi úr, aki ért az egészségügyhöz, a kultúrához, a zöldügyekhez és mindenhez, egyelőre írásbeli figyelmeztetést rótt ki, mert a Nemzeti Szíházban úgy mutatták be Az ember tragédiáját, ahogy Madách megírta - orgiástul.”