Troll a pályán

„Lázár Jánosra akkor figyeltem fel először, amikor a Blikk lehozta a legzsírosabb költségtérítést húzó képviselők listáját. Na annak volt az első helyén, tizennyolcmillió forinttal, ami az elérhető maximum. Számla nélkül, nyilván, okosba. Természetesen már arra is megvolt a maga pökhendi magyarázata, a választók felé tanúsított szarokrátok-közötöksemmi attitűddel, hogy ezt ő megérdemli. (...)
 
Ezért is lepett meg tavaly, hogy ilyen, sok szereplést kívánó pozíciót kapott. Bár a frakcióvezetőé hagyományosan harcos beosztás, viszont szerencsés, ha a napi csatákon kívül nem teremt direkte támadási felületeket. Navracsics például ezt jól hozta, még ha el is használódott a végére. Lázárról ellenben az derült ki most már sokadszor, hogy semmiféle erkölcsi érzéke nincs. Még arról sincs elképzelése, hogy mi volna az elvárás. Tök sötétben tapogatózik, ha azt kellene eldönteni, hogy mi a helyes, vagy a megengedhető. Valamije nem fejlődött ki, talán nem kapott elég nyomelemet pocaklakóként, mindenesetre született troll.
 
Kár érte, mármint hogy ilyen szar alak, mert ugyanakkor egyike volt azoknak a fideszeseknek, akik napirenden kívül a józan ész hangján is meg tudtak szólalni. Nincs sok az ilyenből, nehezen pótolható a veszteség. Szorgos napszámosa volt ő a forradalomnak, csak nem tudott leszokni a bicskázásról.”