Tégy az államadósság ellen!

„A nép önzetlensége a vörösiszap ügyében szép erény, ám ez az ország most éppen abba látszik belepusztulni, hogy mindig csak a kifosztottak egyik csoportja igyekszik segíteni a másik, ott és akkor még nyomorultabb csoportján. Ráadásul az államadósság nagyságrendileg több mint ezerszerese a vörösiszap-katasztrófának, így az egyéni önfeláldozás itt már nem tud segíteni. Ha egyenletesen »elterítenénk« az ország teljes adósságát, és nem csak az államadósságot, akkor az minden átlagos családot 12 millió forinttal terhelne meg, nagyjából annyival, amennyi annak a teljes ingó és ingatlan vagyona. Tehát ha valami katasztrófa folytán esedékessé válna a teljes adósság azonnali megfizetése, egyetlen pillanat alatt nincstelen földönfutóvá válna az ország 80 százaléka. Szóval honfitársaink többsége nem a »jólététől« nem szeretne »hazafiatlanul« megválni, hanem a fizikai életétől. Azt is tegyük persze hozzá, hogy az alsó 40 százaléktól, a »négymillió koldustól«, ha mindenét elvennénk, akkor is csak a »rájuk eső rész« egy jelentéktelen hányadát kapnánk meg.

Ez talán jól jelzi azt is, hová süllyedtünk, és persze bármilyen nemes lelkű is a kezdeményező, a kérdést lehetetlen önzetlenséggel és közadakozással kezelni. Már csak azért sem, mert adósságunk horribilis növekedésének nyertesei is voltak, sőt folyamatosan vannak is. Az anyagmegmaradás törvénye szerint ez egyébként nem is lehet másként. Mivel nem tudjuk (nem is akarjuk, merjük…) a ránk szerelt adósságszivattyú működését leállítani, a közadakozás most azt jelentené, hogy önként tovább hizlaljuk a minket pusztító parazitát, ami inkább öngyilkosság, mint önzetlenség.

A hazafiságot ezért most az okok, a felelősök és a haszonélvezők haladéktalan megnevezése, »hazafiatlanságuk« feltárása és az országból így kisíbolt irdatlan vagyon visszaszerzése jelentené. Egy ilyen »önző«, vagyis önmagunk létét bátran megtartani akaró kezdeményezéshez valószínűleg sokkal többen csatlakoznának.”