Korpa között

2011. április 11. 07:26

Szakszervezeti fronton most kezdődött el az, amit a nagypolitikában éppen lezárni igyekeznek: az átmenet két zavaros évtizede.

2011. április 11. 07:26

„Óriási parádé helyszíne volt tehát a főváros szíve, a fülledt emlékű Budapest Parádét megszégyenítően színes forgatag vonult végig a Hősök terétől az Oktogonig. Budapest is megtapasztalhatta, milyen a nyugati érdekvédelem: vidám és hangos. Az Európa minden tájáról idesereglő ezrek számára jó kis dzsembori lehetett az alkalom. Hiszen a Lajtán túl a nyomor is »jóléti«, és miért ne lármáznák fel a fél kontinenst mondjuk négyezer helyett négyezer-ötszáz eurós bért követelve a francia kikötői melósoknak, vagy szót emelve a »megszorítások« ellen (ami a nyugatiak számára nagyjából azt jelenti, hogy az új Merci megvételét el kell halasztani egy évvel), ha van sör, virsli, zene és társaság. Csak az a kérdés, hogy John Monksnak, az Európai Szakszervezetek Szövetsége főtitkárának nem volt-e ciki megfogni a mikrofont Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke után. Nem ragadt-e át rá a köztörvényes tolvajlás leprája, amelyben szinte valamennyi MSZOSZ-vezető nyakig érintett. Elmagyarázta-e bárki Monksnak, hogy a hazai szövetséges a diktatúrában még az állampárt jobbkeze volt, és hiába öntötték le a SZOT-ot némi szósszal, az utódszervezet a mai napig kitart a posztkommunisták mellett, s tüntetni is kizárólag akkor hajlandó, ha futtatói éppen kiszorulnak a hatalomból. Elmesélte-e bárki a főtitkár úrnak, hogy Magyarországon a dolgozók érdekeinek védelme annyit jelentett, hogy aki jókor volt jó helyen, néhány forintért a saját nevére vette a szakszervezeti ingatlanvagyont. Hogy itt szakszervezeti vezetőből szocialista kormányzás idején akár miniszter is lehet, és hogy errefelé az állami nagyvállalatok többmilliós fizetésekkel szelídítik meg az amúgy sem habzó szájú érdekvédőket. És nem volt-e ciki Palkovics Imrének vagy Gaskó Istvánnak felállni ugyanarra az emelvényre? A két vezérnek, akik a gyurcsányizmus legfojtogatóbb éveiben bátran kiálltak a kórház-privatizáció, a vizitdíj vagy a vasútvonalak likvidálása ellen, miközben a szónoktársak, például Patakyék és Borsikék lapultak, mint fűben az ebürülék. Vajon éreztek-e kellemetlen szagokat az árulók körében? Aki korpa közé keveredik, ugye, azt felfalják a disznók.”

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 5 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Billy the kid
2011. április 11. 12:02
Ha nagyon sok mindent nem is sikerül a Sivatagi vihar- Széll Kálmán tervvel valóra váltani, annyi borítékolhatóan bekövetkezik, hogy életet lehelnek az eddig valóban tetszhalott állapotúnak tűnő szakszervezetekbe.
Merlin
2011. április 11. 11:48
Ezen a dzsemborin résztvevő európaiaknak fogalmuk sincs az itteni helyzetről. Magyar munkanélküli, de munkásember sem tudna kimenni (pl. csak Bécsbe) egy ilyen megmozdulásra, ekkora a különbség !
marko11
2011. április 11. 09:24
Igen! Szakszervezetek Magyarországon évtizedek óta nem léteznek. Mármint VALÓDI szakszervezetek. Mert, ha lettek volna, akkor pl. a magyar rendszerváltás nem kezdődhetett volna másfél millió munkanélkülivel. És (tisztelet a kivételnek), NEM pártállami elvtársak osztanák az észt (és a pénzt!). A mai napig!
di maggio
2011. április 11. 08:09
Jól mondod.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!