Sávelhúzásra várva

„Ahogy ígértem, a Képviselő lettem és a Beszédet mondtam epizódokkal elindult »alulnézeti« sorozatot folytatom, és időnként beszámolok arról, hogy milyen tapasztalatokat szereztem a helyi közéletben. Most azért jelentkezem, mert képviselői működésem kritikus szakaszához érkeztünk: pénteken postára adtuk azt a pályázatot, amelynek elnyerése esetén már nem éltem hiába...

Az ismerkedési perióduson már túl vagyunk, kezdem megérteni, mennyire fontos döntés lehet, hogy a gyönyörű új buszmegállókhoz okosan válasszunk »nehezen mozdítható« padokat, és azzal a gondolattal is megbarátkoztam már, hogy márciusban, a névnapom környékén majd nekem kell megvendégelnem a képviselőtestületi tagokat – hiszen itt ez a szokás. A legutóbbi ülés végén fürdetésre siettem, ezért a napirend utáni – amúgy számomra nagyon hasznos, ismeretbővítő jellegű – anekdotázós-beszélgetős részben inkább kihagytam volna a pálinkát, de a többiek figyelmeztettek, hogy ezzel a beilleszkedésemet veszélyeztetném, márpedig nincs ennél fontosabb.”