Nem névsor szerint, csak ahogy eszembe jut: bocsánatot kérek Popper Pétertől, Eörsi Istvántól, Heller Ágnestől, Kenedi Jánostól, Tamás Gáspár Miklóstól, Gábor Györgytől, Wildmann Jánostól, Buda Pétertől, Bakáts Tibortól, Szili Katalintól, Gyurcsány Ferenctől, Dobrev Klárától, Horn Gyulától, Havas Szófiától, Novák Attilától, Seres Lászlótól, Bolgár Györgytől, Orosz Józseftől, Babarczy Esztertől, Szalai Erzsébettől, Benyik Mátyástól, Szijjártó Pétertől, Németh Zsolttól, Ablonczy Balázstól.
Nevezettek, tudom, nem valók egy kalap alá. Többségükkel feltehetően eztán sem fogok egyetérteni, és ezt nem is szándékszom titkolni. Úgyhogy talán lesznek ellenségeim ezután is. De én már nem vagyok ellensége senkinek.”