„Az új igazgató jött, látott, és veszített. Bukása törvényszerűnek mondható. Részben, mert eleve illuzórikusnak tűnt fel a megszüntetve megőrzés hegeli tételének alkalmazása a Sas-társulatra. Mintha Antall József Kádár Jánossal a kormányában akart volna rendszert váltani, vagy Orbán Viktor Gyurcsány Ferenccel szoros együttműködésben hirdette volna meg a megújulás programját. Másrészt, mert Verebes nem vett tudomást a műfaji sajátosságokról, és szépelegni akart a kabaréban. Az új igazgató a polgári múlthoz nyúlva, Szép Ernő és Karinthy Frigyes fémjelezte finom humorú darabokkal, valamint Hernádi Judit- és Karády Katalin-estekkel kívánta szélesíteni a jobbára politikai elfogultságokra, harsányságra, brigádrendezvények gatyaletolós hangulatára szocializált közönséget. Épp úgy, mint aki Londonban a jobbkézszabályt fokozatosan, elsőként a buszok átállításával vezeti be...
A mikroszkópi hagyatékot a pénzügyi válság kockázata nélkül legfeljebb az ugyancsak szabad szájú és az alpáriságot sem nélkülöző stand up comedy művelőivel lehetett volna kiváltani. Csakhogy a karakteres döntés nyomán az ügyelő sem maradhatott volna állásban a Nagymező utcában, nemhogy az egész Sas-társulat. Ez a döntés pedig fémhideg menedzsert igényelt volna, amilyenné Verebes már sosem lesz. Ráadásul az általa vágyott minőség forradalma ettől még nem köszöntött volna ránk, csak a hetvenes évek hangulatát váltja fel a fogyasztói kapitalizmus fílingje. (Nem mintha ez önmagában nem lett volna eredmény.)
Az abszurdban utazó Holló Színház eltűnt, a nyelvi játékokra építő L'art pour l'art társulat kifáradt, a Sándor György fémjelezte visszafogott irónia iránti igény nem követel magának kőszínházat, Gálvölgyi János pedig otthonra talált az RTL Klubon. A szabad szólás és véleménynyilvánítás korában az igazság kimondásának nincsenek már kultikus helyei és felkent személyiségei, mint amilyen Hofi Géza lehetett - Lendvai Ildikó felügyeletével.”