A virtuális világ csapdái

„A virtualitás a pénzvilág mozgásának kedvenc terepe, tudta ezt már a 19. századi filozófia is. De tudta például a napjainkra minden tekintetben szalonképtelenné vált Marx, aki Kant Isten-bizonyítékokat illető bírálatára reflektál, amikor erről a kérdésről beszél. A német klasszika gondolkodójának érvelése röviden az, hogy miután a létezés nem tulajdonság, nem igazolható olyan kijelentésekben, amelyek a csupán feltételezett létezőre vonatkozó minőséget bontanak ki igazolásként.

Mindennek plasztikus tanulsága, hogy: »vagyoni állapotomban azonban a száz valóságos tallér több, mint csupán a fogalma«. Marx ennél tovább megy, azt mondja, hogy a kapitalizmusban a virtuális száz tallér is működik. Valahogy tényleg így van, ma már nem értékek cserélnek gazdát, még csak nem is a pénz mozog, hanem értékpapírok, szerződések. Így lehet aztán egy száztalléros értékből, mondjuk sorozatos kölcsönügyletek során, a virtuális többszöröse. Ez a mechanizmus omlott össze, méghozzá igen látványosan 2008-ban.”