Miért is van magyar alumíniumipar?

2010. november 10. 14:56

Az iszapömlés jó alkalmat teremthetett volna a hazai alumíniumvertikum gyors felszámolására, a dolgozók átirányítására más ágazatokba.

2010. november 10. 14:56
„Magyarországon egyetlen kormány sem nyúlt soha a gazdaság elavult makroszerkezetéhez. Ehelyett fiskális restrikcióval, vagyis a fogyasztás és elosztás felszíni szféráinak kapargatásával próbálták meg mindig is az egyensúlyi zavarokat kezelni, természetesen eredménytelenül. Sőt, ezek a »csomagok« tették ciklikussá a magyar gazdaságot, vagyis generálták a válságciklusokat.

Ha lett volna Magyarországon valaha is tudatos makroszerkezeti politika, akkor elsőként számolták volna föl az alumínium vertikumot, különösen akkor, amikor az eocén-program összeomlott az 1980-as évek közepén a karsztvíz probléma miatt. Akkor abba kellett hagyni a hazai bauxitbányászatot. Hozzáteszem: mélyművelésű karsztbauxitot, a magas költségek miatt ekkor már sehol sem bányásztak a világon. A felszíni művelésű lateritbauxit bányászat Jamaicában, Guineában, Guayanában, Ausztráliában folyt és folyik, miközben az alumíniumipar eme lelőhelyektől több ezer kilométerre települt, így Norvégiába, Kanadába, az Egyesült Államokba. Vagyis az olcsó vízenergiában gazdag országokba. 

Magyarországon a felszámolás helyett átálltak az 1980-as évek közepén a Guineából, majd Bosznia-Hercegovinából importált bauxit feldolgozására. Nyilván azért, mert bővében vagyunk olcsó vízienergiának… 

Teljesen abszurd volt tehát a hazai alumíniumvertikum fenntartása. Az iszapömlés jó alkalmat teremthetett volna a hazai alumíniumvertikum gyors felszámolására, a dolgozók átképzésére, átirányítására más, kevésbé környezetszennyező, és kevésbé energiaigényes ágazatokba. Sajnos erre még csak halvány utalást sem érzékelek gazdaságpolitikusaink, közgazda guruink megnyilatkozásaiban.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Silcon
2010. november 11. 10:27
Nem kell mindent túlbonyolítani kérem. Azt kell megvizsgálni, hogy gazdaságosan és versenyképesen végezhető-e az adott tevékenység úgy, hogy a kalkulációban figyelembe vesszük a környezet terhelését is. Azaz nem hagyjuk az utódainkra a mocsok eltakarításának költségét, mert ez olyan hitelfelvételnek számít, ami nem szerepel a könyvelésben.
renidnam
2010. november 11. 08:34
Székesfehérváron nem gondolják hogy az alumínium ipar nem gazdaságos..mellesleg,ebbe a zsebkendő területnyi országba nem kellene annyi mindent termelni..látták ezt okosabbak..és az urbanizáció jegyében megszülettek a kocka-házak,kocka-bölcsik,kocka-iskolák,kocka-gyárakkal..kockafejü emberekkel..biztos alkalmasak vagyunk mindenre..és minden veszteséges..csak azt nem tudom hogy a f..ba vagyunk még életbe?
marós
2010. november 11. 06:49
Olyan méretű bauxit bányászat, és timföld gyártás, ami 60-s évek végétől nálunk kialakult, kiváltó oka a szovjet repülőgép gyártás (elsősorban a hadi-repülők) óriási aluminium igénye volt. A Szu. összeomlása azonban a boom-nak végetvetett. A timföldipar 49%-s nátriumhidroxid igénye évente meghaladta a 150 ezer tonnát, ennek kielégítésére alkották meg az olefin programot. Jó üzlet volt, mindaddig, mig a szovjet fegyverkezés elsőbbséget élvezett, de mint minden indokolatlan háborus készülődés ez is csődbevitte az országokat, a cégeket, és a mai napig szenvedünk az egykori rossz, ránkerőszakolt döntés miatt.
tewton
2010. november 10. 22:23
semmi gond, amig a kifolyt iszapot le lehet szorni barati gipsszel. az meg hogy a barati gipsz egy matra-kornyeki barati hoeromu mellektermeke (hulladeka), kit erdekel?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!