Az utolsó reménysugár

2010. november 05. 11:52

Horthy nem akart belépni a háborúba, eszébe sem jutott volna, hogy hadat üzenjen a Szovjetuniónak. Apósom őrültségnek tartotta az oroszok elleni harcot. Interjú.

2010. november 05. 11:52

„- A kormányzó úr mit remélt a kiugrástól? Minek tekintette tulajdonképpen ezt a lépést? A román mintát akarta követni? 


– Nem, semmiképpen sem. Úgy gondolta, Magyarország ezzel befejezi a háborút, de a románokhoz hasonló átállásról szó sem volt, ő nem akarta, hogy megforduljanak a magyar csapatok, s a németek ellen harcoljanak. 

- Hogyan tekintett erre a háborúra? 

– Rendkívül kritikusan. Egyrészt nem akart belépni ebbe a háborúba, eszébe sem jutott volna, hogy hadat üzenjen a Szovjetuniónak. Ez Bárdossy műve volt. Apósom őrültségnek tartotta az oroszok elleni harcot, azt kérdezte, mondta, hogy egy olyan ország, mint a miénk, ugyan miért hadakozna egy nagy birodalom ellen. És ráadásul a németek oldalán! Nem bízott bennük, elegendő tanulságot jelentett neki például Csehország megszállása. Hitler szerette volna, ha magyar csapatok is részt vesznek ebben, de az apósom nemet mondott. És így tett később is, amikor a németek át akartak vonulni egy rövid magyarországi szakaszon, hogy ebből az irányból is ráronthassanak a lengyelekre. A lengyel menekülteket viszont beengedte, és meg is óvta őket. (...)

- Amikor ifjabb Horthy Miklóst letartóztatták, nyilván érezni lehetett, hogy nagy baj van a kiugrás ügye körül. Mit mondott ekkor a kormányzó?

– Én inkább úgy közelíteném meg a kérdést, hogy már korábban is mindenki tisztában volt a veszélyekkel. És hogy micsoda veszélyekről volt szó, arra éppen a férjem halála figyelmeztetett.

- Ma sem tudni pontosan, miért zuhant le. Ön szerint baleset volt? 

– Ugyan kérem! Amikor a férjemmel néhány napot együtt töltöttünk Kijevben, akkor lehallgattak bennünket. Miután elbúcsúztunk, egy német tiszt meg is mutatta nekem, hol voltak elrejtve a mikrofonok. Aztán amikor a férjem megérkezett az Alekszejevka melletti tábori repülőtérre, meglepve tapasztalta, hogy hirtelen odakerült a mező végébe egy faház. Megkérte a Gyurit, a tiszti szolgáját, hogy menjen oda, s tájékozódjon. Kiderült, hogy német katonák tanyáznak a faházban, amit épp előző nap eszkábáltak össze. A hivatalos közlés szerint azért érkeztek, hogy felmérjék a reptér és a terep állapotát télire. No de hol volt még a tél!? Augusztust írtunk ekkor!

- És a felszállásnál mi történt? Több történész is egy túl szűken húzott fordulónak, egy úgynevezett lecsúszásnak tulajdonítja a tragédiát…

– Dehogy! Kigyulladt a gép a levegőben, lángolt az oldala. Erről jelentés is készült, a megfigyelő tiszt pontosan beszámolt az eseményekről. Csakhogy gyanús módon eltűnt ez a papír, sohasem jutott magasabb szintre.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 133 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
hupikéktörpike
2010. november 06. 11:09
A kommentek számából is látszik, hogy akár a második világháborús, akár az '56-os események még mindig kibeszéletlenek Magyarországon. Talán még mindig nem késő, így hatvanötév távlatából sem....
t34
2010. november 06. 09:25
Eljátszadozok a gondolattal... ha hajdanán a "mi gyurcion ferink" vonulhatott volna be Budapestre...
wartog
2010. november 05. 19:46
Ismerek egy embert aki látta a történetet a Horthy fiú lezuhanását jelesül. Ma vannak tavai itt az országban, de valójában 45 után kikergették mert sváb volt, és ma is kint él.Nos ő azt állítja a németek egyszerűen lelőtték Horthy István gépét.
kérdés
2010. november 05. 19:18
De mi volt az utolsó rövid mondata Horthynak?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!