„Az embernek, aki soha nem hazudott, eközben még arra is volt gondja, hogy kinevezzen egy nyugdíjvédelmi megbízottat, hiszen ilyen zavaros körülmények között igazán meg kell védeni a nyugdíjakat. Na nem az államtól, amely hirtelen lenyúlja a mások pénzét, hanem azoktól a bűnös magáncégektől, amelyek ezt a pénzt most az állam jóvoltából nem kapják meg. Értik? Csak nem azt képzelik, hogy a mostani nyugdíjakat kizárólag a kormánytól kellene megvédeni, ugyanis az állam, illetve a kormány szabja meg a mindenkori nyugdíjfolyósítási szabályokat? Ha neki úgy tetszik, akkor például máshogy számolja ki az év végén esedékes nyugdíjkorrekció alapját (mint például az idén), vagy megváltoztatja az évenkénti nyugdíjemelés szabályait és jóval kevesebbet emel (mint 1999-ben), vagy ha kormányzati kedve úgy diktálná, akkor nem tartja be például a Bajnai-kormány vállalását, és a három százaléknál nagyobb gazdasági növekedés esetén sem ad jövőre pluszemelést a nyugdíjasoknak.
Ezzel nem azt állítom, hogy a kormány felelőtlenül bánik a nyugdíjasokkal, mindössze azt, hogy nyugodtan adhat és elvehet a maga által meghatározott és bármikor megváltoztatott feltételek szerint. Vagyis egy nyugdíjvédelmi megbízott csakis a kormánytól védhetné a nyugdíjast, és szintén egyedül a kormánytól kellene védenie a munkavállalók által befizetett nyugdíjjárulékot is, hiszen a magánpénztárakban külön számlán tartják nyilván a járulékbefizetéseket, és be is fektetik a pénzt, még ha a világválság alatt ez átmenetileg veszteségesnek bizonyult is. A kormánynak ehhez a pénzhez semmi köze, mégis ráteszi a kezét. A nyugdíjvédelmi biztos pedig a kormányt védi.”