„Ha komoly baj történik az életadó iparban, az felér egy vulkánkitöréssel. A meleget és főtt ételt adó tűz is borzalmas, ha elszabadul, és az éltető alumínium is veszélyes lehet. Ez van. Nyilván mostantól világszerte oda fognak figyelni a vörösiszapra, de rövid-, közép- és hosszú távon is azok a nemzetek járnak jól, amelyek hagyják élni az almumíniumiparukat – már ha olyan szerencsések, hogy van nekik.
Csernobil katasztrófája nagy hatással volt az atomenergia népszerűségére, talán leginkább Németországban. Ennek eredményeképp le is álltak az atomerőművek építésével, sőt törvénybe iktatták, hogy a meglévőket is mind be fogják zárni. Egyértelműen káros volt a pánik: látszik ez a német és a francia légszennyezettségi adatok összehasonlításán, az orosz gázfüggőség mértékén. Merkel kormánya éppen most próbálja visszacsinálni a dolgot, de húsz év már így is elveszett. Pedig Csernobil óta semmi hasonló nem történt. Az atomreaktorok békésen zümmögve termelik a villanyt a kórházaknak és az óvodáknak, a hűtőtornyok mosolyognak a kék égre.