Europe! Europe! Europe!

Csupán arról van szó, hogy a tradicionálisan demokratikus világ kezd visszatérni a látszat-demokráciából a valódi demokráciába. Valahol a 2. világháború során siklott ki az addigi demokratikus rendszer, majd a hideg háború alatt befagytak a viszonyok. Aki ebben nőtt fel, mint Cohen, annak biztosan furcsa ez az új-régi demokrácia, amelynek az erőviszonyait újra a választók kezdik irányítani, mindenféle titkos és befolyásos gittegylet helyett. Az új magyar demokrácia történetében szinte nem volt olyan országgyűlési választás, amely során egy korábban fontos politikai szereplő ne szenvedett volna katasztrofális vereséget, akár nagy arányú mandátumvesztés, akár a Parlamentből kiesés formájában. 1990: MSZ(M)P hatalmas bukása, (igaz korábban az állampárti rendszernek köszönhették a parlamenti többségüket. 1994: MDF jelentős veresége, és mandátumvesztése. 1998: KDNP kiesése a Parlamentből. 2002: FKGP kiesése a Parlamentből. 2006: az egyetlen kivétel, (a régóta várt EU-csatlakozás miatt még tartó optimizmus és "trükkök százai" segítségével először tudott újrázni magyar kormány. Eléggé ijesztő volt, hogy sokáig itt marad gyurcsányi a neo-jakobinus propagandájával). 2010: kézen fogva kiesett a két fő rendszerváltó pár, az MDF és az SZDSZ. Bejutott két új, lényegében fiatal generációs párt. A Jobbik a hatalom és média korábbi birtokosai számára "persona non grata"-ként. Az LMP pedig nevében is viseli a párt legfőbb alapvetését, számukra a hatalom és politika korábbi birtokosai elfogadhatatlanok, maga a kialakult politikai rendszer "persona non grata", és "lehet más a politika". Ehhez képest USA, UK évszázados párviszonyok maradtak választásról választásra. De Nyugat-Európa számos országában is befagyott a 2. világháború utáni pártrendszer. A kommunista időkben gyakran kritizálták a pártállam ideológusai azzal Amerikát, hogy az ottani kétpártrendszer mesterséges, és nem a választók valódi akaratát tükrözik az politikai viszonyok. (A rendszerváltás után ezek az ideológusok nagy nyugat-barátok lettek az MSZP köpenye mögött, csak azt nem tudták, hogy Brüsszel vagy Washington seggét kell-e olyan lelkesedéssel nyalniuk, mint korábban Moszkvát). Talán volt ebben azért valami igazság. Valóban nem túl életszerű az, hogy ugyanazok a fő hivatalos politikai szereplők ma Amerikában, mint egy évszázaddal korábban. A szovjet-kommunizmus elsősorban szocialista és kommunista pártokon keresztül próbálta "meghódítani" a nyugatot, így a hideg háború alatt sajnos szükségszerű is volt a pártviszonyok befagyasztása, és a demokrácia ijedtén való korlátozása. A demokratikus deficit helyett volt pát pótlékként bedobott gumicsont, "nők egyenjogúsága", "feketék szavazati joga", stb. De a hatalom valódi birtokosai ugyanúgy egy hermetikusan zárt klub tagjaiból kerülhettek ki, mint a másik oldalon a Kreml falain belülről. A hideg háborúnak már két évtizede vége van, és a választók tömegesen kezdik belátni, értelmetlenné váltak a korábbi láthatatlan de évtizedekig meghatározó politikai korlátok. Pontosabban nem a korábbi megöregedett választópolgárok kezdik belátni: megváltozott a világ, hanem felnőtt egy új generáció amely választókort elérve, már nem kívánja a választófülkében tudat alatt követni a korábbi paradigmákat. Egy valódi demokráciában mindenki akarata érvényre tud jutni, ez pedig érthető okokból nem tetszik a hatalom korábbi urainak és ideológusainak.

"Europe the integrator is on hold." Európa sosem volt "integrator", legalábbis nem nagyon emlékszem hosszas és békés multikulti korszakokra Európa történetéből. Etnikai és vallásháborúkra egészen a közelmúltig annál inkább. Félreértésben leledzik a szerző. A multikulti egy tudatosan néhány évtizede folytatott kísérlet csupán, amellyel kapcsolatban ma már a bevett nézet az, hogy nem különösebben sikeres. Úgy tűnik, New York is tele van kiöregedett publicistákkal, akik évtizedekkel vannak lemaradva. Roger Cohen még mindig azon hápog, hogy egyesek hogy merik retardáltnak nevezni az amúgy teljesen objektíve, számszerűen bizonyíthatóan retardált muszlim civilizációt, holott már rég azon kellene ajvékolnia, hogy az eljövendő Aztlan and New Afrika (a mai USA helyén a jövőben működő fekete-latino-sárga ország) nem lesz annyira oda az ő "népéért", mint a mai, egyelőre még a kiöregedett WASPek által dominált "USA".